Az egyik alapvető gond, ami nagyjából két mondat után nyilvánvalóvá válik, hogy Molnár Ferenc szövege felett eljárt az idő.

Az első jelenetben elénk táruló színpadkép még kifejezetten hatásos (díszlet: Cziegler Balázs). A nagydarab, fehér híd óriási, csupasz csontként pörög körbe a színészekkel a forgószínpadon. A drámabéli tereket ez választja el: hol szemből, hol oldalról látjuk a hidat, ettől jelenik meg lelki szemeink előtt a vidámpark vagy egy lakásbelső. A Muskátné körhintáját is idéző díszlet mögött a szabad eget vetítik ki hatalmas méretben (látványvetítés: Hajdufi Péter), ezt, miután Liliom elkötelezte magát Juli mellett, már csak egy fotón látjuk viszont a fényképész lakásában. A híd mellett egyébként csak pár nagyobb kellék jelenik meg, de ez bőven elég az illúzió megteremtéséhez: szék, asztal, némi nád, vérpiros edény. Ugyanaz a fennkölt egyszerűség, ami a Liliom címszereplőjére is igaz. Ez a jól eltalált hatás azonban az első pillanatok után csak imitt-amott jellemzi az előadást.

Simon Zoltán, Czakó Julianna (fotó: Gálos Mihály Samu)

Az egyik alapvető gond, ami nagyjából két mondat után nyilvánvalóvá válik, hogy Molnár Ferenc szövege felett eljárt az idő. A régies szófordulatokkal egyszerűen nem működnek a poénok, a nyelvezet idegenül csüng a szereplőkön. Ugyanígy nem nagyon lehet ma már mit kezdeni az olyan hosszabb dialógusokkal, amelyeknek a tartalma kizárólag a Molnár korabeli világra vonatkozik. Ilyen például a múlt századi tűzoltók és a katonák közötti különbségek hosszú és céltalannak ható taglalása, amihez egy mai néző már nem igazán tud kapcsolódni. Egy átgondoltabb, merészebb munka a szöveggel minden bizonnyal izgalmasabb eredményre vezetett volna. Mert a történet és a téma lényegét tekintve élő és izgalmas, erre Szabó Máté rendezése sem cáfol rá.

A mindent átható édeskés bú, a tettleges erőszak és a szeretet kéz a kézben járó együttese vagy az elköteleződés nehézségei ma is megmozgatják a lelket. Miért áll ki Liliom egy cselédlány mellett, karrierjét és szeretőit feladva? Ha már kiáll érte, miért nem visz haza neki pénzt, ha egyszer tehetné? Egyáltalán, mit érez egymás iránt ez a két szereplő? Hogy szeretheti valaki Liliomot – kérdezzük, miközben mi is kedveljük őt. A válaszok világosak, mégis, a megfogalmazásukhoz szükség van Molnár drámájára.

Czakó Julianna, Simonfi Adrienn, Simon Zoltán (fotó: Gálos Mihály Samu)

Nem véletlen, hogy Szabó a dráma pátoszára épít, ritkán ironizál, ez alól csak egy-egy feltűnő rendezői megoldás a kivétel. A fotószerű kimerevedések mellett ilyenek a váratlan zenei vágások, amelyek egy érzelmes jelenetet hirtelen idézőjelbe képesek tenni. Ez gyakran önkényesnek tűnik, a pátosz egy-egy megtörése után ugyanis nem tud mit kezdeni a közönség meghökkenésével, az előadás nem kap új színt vagy értelmet, inkább csak akadozik. Hasonlóan kihasználatlan gesztus, ahogyan a produkció a túlvilági jelenetet ábrázolja. Az angyalokat előadástól függően vagy az Utca-Szak vagy a Baltazár Színház színészei játsszák el, a premieren az utóbbiak szerepeltek. A fogyatékkal élő szereplők a színészek testi valójára irányítják a figyelmet, ezáltal megtörik az illúzió-színház kereteit, ám ez megint csak nincs kihasználva. Ráadásul a komolyabb, szöveges angyal szerepeket Szabó nem bízta rájuk, helyettük a Miskolci Nemzeti Színház tagjaiból válogatott égi őrt és égi alkalmazottat, ezáltal végképp megtörve a szokatlansága miatt izgalmasnak induló koncepció logikáját.

Fotó: Gálos Mihály Samu

A Liliom persze sokban múlik a címszereplőn, és Simon Zoltán tökéletes választásnak bizonyul. Liliomja kamaszos, egyszerűségében szerethető és megérthető. Hős, akire vétkei ellenére alig-alig lehet haragudni. Annyira hozzászokott a magányhoz, hogy szerelmével nem tud mit kezdeni, gyermekként vágyik visszatérni a körhintára, és felelőtlen kisfiúként játssza el a lehetőségeit. Czakó Julianna Julikája valamivel halványabb, különösen az intimebb, kétszemélyes jelenetekben tűnik hiteltelennek. Így sem az első találkozás Liliommal, sem az utolsó jelenet kulcsfontosságú anya-lánya beszélgetése nem tud hatásos lenni.

Az előadás a vágyak és az álmok, a hűség és a szerelem, a megszépített múlt témáira van felfűzve. Egy-egy jelenetben, különösen, amelyekben Simon Zoltán jut nagyobb szerephez, tisztán és szépen pendülnek meg ezek a húrok. Sok más esetben azonban zavarosnak és átgondolatlannak hat a végeredmény. Liliom megint feltámadt, jelezte, hogy itt van, de nem tudott érvényesülni.

(2016. február 26.)

Az előadás adatlapja itt olvasható.