7óra7

Légypapír
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Légypapír

Sławomir Mrożek: Emigránsok / Terminál Workhouse, Manna Produkció

2016. 03. 10. | Turbuly Lilla

Az előadás arról is elgondolkodtat, hogy mi történt az értelmiséggel a dráma megírása óta eltelt 40 évben.  

Sötét pincehelyiség, csöveken száradó ruhák, fényképek a falon - az egyik ágy fölött a családról, a másik mellett Gandhiról és Beckettről. Bőröndök, néhány cipő, ruhák egy műanyagrekeszben, könyvek pár almásládában. Két, kényszerű lakóközösségbe sodródott ember élettere. Két kelet-európai valahol Nyugat-Európában. Örök ideiglenesség egy idegen országban.

em4_ki.JPGMolnár Gusztáv (fotó: Torják Orsi)

Ma, az újkori népvándorlások korában a színház sokféleképpen reagál erre a – kisebb-nagyobb mértékben - mindannyiunk életét befolyásoló jelenségre. Készülnek új darabok valós dokumentumok felhasználásával, mint az Illaberek vagy a Diggerdrájver, és elő lehet venni mára már klasszikusnak tekinthető szövegeket is, köztük Mrozek 1974-ben született drámáját.

Interjúkból tudható, hogy ebben az esetben a két színész, Géczi Zoltán és Molnár Gusztáv döntött a darab mellett, és ők kérték fel Mucsi Zoltánt a rendezésre, akinek ez (a temesvári Guppi után) a második ilyen munkája. Mrozek világában viszont nagyon otthon van, hiszen hosszú évek óta és nagy sikerrel játszik a Mulatságban.

Az előadás nem politizál és nem aktualizál direkt módon, mindössze a Géczi Zoltán játszotta AA nevezi meg emigrációja okaként az illiberalizmust és az unortodoxiát. A szabad vasárnapot meg talán csak belehallja az ember az eredeti szövegbe. Mucsi Zoltán rendezésében nem a miérten van a hangsúly, hanem azon a helyzeten, amibe ez a két ember belekerült. Elegendő kapocs lehet-e köztük, hogy közös a nyelvük, és vannak közös emlékeik? Mert különben, ha otthon maradnak, világok választanák el őket egymástól: a folyton gürcölő, és a robot mellett már csak vegetálni bíró munkást és az élete fő művére készülő, de nekikezdeni csak nem bíró filozófus-írót. A dráma felütésekor már évek óta együtt laknak. Ebbe a kettejük között kialakult furcsa szimbiózisba kell nézőként valahogy belelátnunk: a nyilvánvaló anyagi okokon kívül mi tartja őket ebben a közös pincében?  

em_1_ki.JPGMolnár Gusztáv, Géczi Zoltán (fotó: Torják Orsi)

Nagyon jó a kezdőjelenet. Ahogy a munkából hazatérő XX-ként Molnár Gusztáv jön-megy, szöszmötöl, zörög, krákog, szipákol, a fürdőből behallatszik a vizelése. Géczi Zoltán pedig AA-ként csak mímelni bírja az olvasást, közben meg érezni, hogy mindjárt robbanni fog, annyira idegesíti a másik lénye, minden megmozdulása. Aztán mibe köt bele? A saját kapaszkodójába, a nyelvbe – hogy a másik hogyan mondja, amit mond, amikor megszólal.

A drámában megrajzolt két karakterrel azonban a megírás óta eltelt jó negyven év nem bánt egyformán. XX, a fizikumot, egészséget szó szerint szétrázó munka taposómalmából kiszakadni nem tudó kisember, akinek az ételen-italon-cigarettán, meg a tavasszal rövidülő szoknyákon kívül más örömforrás nem nagyon van az életében, és aki a pénzgyűjtés megszállottjává válik, időt állóbb jelenségnek tűnik, mint az elvek és ideák vezérelte AA. Bár írók és a körülöttük élők tudnának mesélni arról, hogy igen, az író emberben ott dolgozik az örök megfigyelő, csúnyábban fogalmazva, a vámpír, aki sok mindent megtesz azért, hogy legyen mit megírnia, AA nagy műre készülő, élete e részét XX tanulmányozására feltévő figurája ma jóval életidegenebbnek tűnik, mint negyven éve.  

em6_ki.JPGGéczi Zoltán (fotó: Torják Orsi)

Ez a karakterek közötti elbillentség nem teszi könnyűvé Géczi Zoltán helyzetét, nem beszélve arról, hogy az előadás jelentős részében ül az ágyán, miközben Molnár Gusztáv folyamatosan bejátssza a teret. De ettől függetlenül is Molnár Gusztáv alakítása plasztikusabb, sokszínűbb, így a játék nem tudja kiegyenlíteni ezt a fent jelzett egyensúlyhiányt. Molnár játszik a testtartásával, anélkül, hogy túlzásokba esne, a mimikájával, a csoszogásával, még a haja is jelentésteljesen simul és borzolódik. Karaktere egyszerre végtelenül idegesítő, korlátolt és szánalmat ébresztő.  Géczi Zoltán alakítása korrekt, rokonszenves, de a nézőtér felől érződik benne némi bizonytalanság, eldöntetlenség az XX-hez való viszonyulásban.

XX hosszan beszél a legyekről és a légypapírról, amivel otthon, valahol Kelet-Európában összefogdosták őket. Ezt a bárhol és bármikor előfordulható, légypapírra ragadt élethelyzetet, a tartóssá váló, kényelmetlen ideiglenesség és idegenség állapotát  az előadás érzékletesen megteremti. Ahogy arról is elgondolkodtat, hogy mi történt az értelmiséggel a dráma megírása óta eltelt 40 évben.   

(2016. március 7.)

Az előadás adatlapja itt található.

Kapcsolódó

Interjú Molnár Gusztávval és Géczi Zoltánnal az előadásról
Mucsi Zoltán először rendez Magyarországon

nézőpont Mucsi Zoltán Géczi Zoltán Molnár Gusztáv Manna Produkció Stúdió K Színház

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr108456146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása