Látszik, milyen akar lenni az előadás, de még nem olyan.

Történelmietlen történelmi komédia – szól Dürrenmatt drámájának alcíme, nem véletlenül. A nagy Romulus címszereplője ugyanis olyan formában, ahogy a darabban látjuk, soha nem létezett. A Nyugatrómai Birodalom utolsó császára egy bizonyos Romulus August(ul)us volt, aki még a tizennyolcadik életévét sem töltötte be, amikor alig egyévnyi uralkodás után Odoaker germán törzsfő letaszította trónjáról, megsemmisítve ezzel az évszázados birodalmat. Lukáts Andor, Bregyán Péter (fotó: Toldy Miklós)

Dürrenmatt Romulusa viszont, legalábbis Polgár Csaba rendezésében, kiégett öregember, aki már szabadulna az uralkodástól és az egész birodalomtól. Mi több, szándékosan dönti romlásba Rómát, amely szerinte csak vért, verejtéket és könnyeket hozott a világnak. Az uralkodás helyett legszívesebben fő szenvedélyének, a tyúktenyésztésnek hódol, miközben nem engedi, hogy más kormányozzon helyette: ezzel az aktív passzivitással semmisíti meg birodalmát.

Eközben körülötte mindenki hazafiasságról, hősiességről és a harci erényekről szónokol. Van, aki szívesen uralkodna a császár helyett, mint a császárné; van, aki a birodalom sorsát mentené meg egy érdekházassággal, mint a császár lánya; van, aki a haza védelmének kötelességére hivatkozik, mint Aemilianus; és van, akit a csinovnyik hűsége köt hivatalához, mint Tullius Rotondus belügyminiszter. Akárhogy is, nyilván azoknak kellene pozitív színben feltűnniük, akik ilyen vagy olyan okból, de a birodalmat védik, és a hazaáruló császár kellene, hogy a negatív hős legyen, de Dürrenmattnál fordított a helyzet: itt a birodalom nevében háborúskodó hazafiak öldöklő dühe áll szemben az egykedvű és békés uralkodó tevékeny pacifizmusával.

Polgár Csaba már dolgozott fel római témájú drámát, Shakespeare Coriolanusát, amely a maga jelentősen átírt formájában a Korijolánusz címet kapta. Az előadás finoman aktualizálva az ókori római és a mai magyar köztársaságot. A nagy Romulusban kevesebb az aktualizálás, így nehezebb felfedezni a jelenre történő reflexiót, de a hazafias-harcias hevület kifigurázása túlzott belemagyarázás nélkül is felidézi korunk Magyarországát. Erős jelenet, amikor az egész udvar összekapaszkodik, hogy együtt szüljenek meg egy nagy eszmét – már ezt is ki kell találni, hogy legyen minek a nevében folyjon a küzdelem.

Keresztény Tamás, Bregyán Péter, Rainer-Micsinyei Nóra, Kurta Niké, Ódor Kristóf (fotó: Toldy Miklós)

A Budaörsi Latinovits Színházban ezúttal nem a színpadon zajlik a játék, hanem a nagy nézőtér helyén, ugyanitt van felállítva egy rögtönzött kis nézőtér is. A játszókat és a nézőket alacsony kerítés választja el egymástól, mint majd kiderül, a színre beterelgetett három házityúk okán, amelyek békésen, néha kotkodácsolva kapirgálnak a valamilyen haszonnövénnyel teleszórt padlón. Izsák Lili díszlete mindössze egy hosszú asztal, rajta tárgyalótermi mikrofonok, térkép, aztán egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy, amelyen a császár nyújtóztatja tagjait. Szerepet kap még egy kis fülke mintegy három méterrel a padló szintje fölött, normál esetben talán a világosító ül ott, most egyéb funkciókat tölt be.

A színészek több helyről verbuválódtak. Jelen van a budaörsi színház kicsi társulatának nagy része, aztán a HOPPart Társulat egyes színészei, akiket már a Korijolánuszban is láthattunk, de itt van a Mohácsi-előadásokból ismert Némedi Árpád, a volt szputnyikos Kurta Niké is, és természetesen a címszerepet alakító  Lukáts Andor, aki  úgy játszik, mintha csak megérdemelt délutáni szunyókálásából zavarták volna fel: egykedvűen nyúlik el a nyugágyon, és teríti magára takaróját, közben ki-kiszólogat a súgónak, hogy mit is kell mondania, és ha éppen nincs kedve beszélni, elmondatja vele. Humoros kettős játék ez: Lukáts egy olyan színészt játszik, aki kénytelen Romulus szerepét játszani, aki meg kénytelen a római császár szerepét játszani.

Bánki Gergely belügyminisztere ezzel szemben főstréberként pattog: az összes miniszter lelécelt már, de ő jó hivatalnokként még mindig tartja a frontot; jobb híján hadügyminiszterré és a hadsereg főparancsnokává is kineveztetik, de a birodalom megmentésére egyetlen ötlete támad, a „teljes mozgósítás”, melyet magából kikelve, őrült zsenit idézve ad elő. Némedi Árpád egy jelentéktelen szerepből, Spurius Titus Mammáéból humoros magánszámot formál; Spolarics Andrea császárnéja imádja a hatalmat, de férje eltökélt határozatlanságán akarata folyton zátonyra fut. Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Katalin Achillese és Pryamusa fúriaként védik a császárt, Ilyés Róbert melegítőruhás Odoakerje a császáréhoz hasonló egykedvűséggel nyugtázza a Római Birodalom legyőzését.

Polgár Csaba az élő tyúkoktól kezdve a basszusgitárral feszítő Aemiliuson keresztül a Bee Gees To Love Somebody című számáig sok ötletet rak bele az előadásba, de ezek még nem érnek teljesen össze, ahogy a sok helyről hozott színészgárda összjátéka sem működik elég olajozottan.  Lukáts Andor, Bánki Gergely és Némedi Árpád érzik talán a legjobban az önreflektív és szatirikus stílust; de vannak, akik még nem tudnak olyan karikatúraszerű alakokat megformálni, amilyeneket ez a groteszk komédia megkövetelne. Látszik, milyen akar lenni az előadás, de még nem olyan. Ha lesz rá elég idő, még összeérhet az, aminek össze kell.

(2016. május 13.)

A nagy Romulus adatlapja itt található.