Mi mindent láttak a Thália falai, és mit láthat majd a néző egy most készülő, művészi ágakat Schell Judit által egyesítő előadásban.
Közeledik a szeptember 17-i Színházak Éjszakája, mi pedig ennek apropóján bemutatjuk a programban résztvevő színházakat. Ezúttal a Thália Színház kerül sorra.
Amennyire a mezei színháznéző idegenkedik a kortárs tánctól és a meztelenkedésekkel teli performanszoktól, egy átlagos kritikus ugyanannyira menekül a hagyományosabb, könnyedebb műfajtól, mondván hogy az alapvetően a gyengébb színvonalat képviseli. A Thália Színház több ellenpéldával is szolgált az elmúlt években, amelyekben klasszikus színházi eszközökkel, magas színvonalon szórakoztat. A tavalyi évadból például mind a Rövid a póráz (kritikánk itt olvasható), mind A nagy kézrablás (kritikánk itt) jó színészi alakításokkal és vicces megoldásokkal teletűzdelt, profin kivitelezett munka volt, ami még a legzordabb ítészek rekeszizmainak is alapos tréninget jelentett.
A nagy kézrablás - Tamási Zoltán, Szervét Tibor (fotó: Mészáros Csaba)
Ha már a jó színészi alakításokat említjük: a Thália falai bizony láttak párat. Az épületen 1913-as megnyitása óta túlzás nélkül végigvonult a huszadik század színháztörténete. Csortos Gyulától és Somlay Artúrtól kezdve társulati tag volt itt többek között Karády Katalin, Dayka Margit, Feleki Kamill, Honthy Hanna, a Latabárok, Psota Irén, Turay Ida, Haumann Péter, Darvas Iván, Garas Dezső, de a sort szinte az összes ismert és elismert színész nevével folytathatnánk. A Thália épülete ugyanis folyamatosan új és új színházaknak adott otthont. A legkülönbözőbb kabaré és operett társulatokon túl itt működött egy időben a Vígszínház (1945-49) és a Nemzeti Színház (1964-66), akárcsak a szemközt hol riválisként, hol partnerként ágaskodó Operettszínház (1966-71), a Kazimir Károly-féle Thália (1971-91) és a Törőcsik Mari igazgatta Művész Színház (1993-1995) társulata is.
A Thália különlegessége, hogy egyaránt gyárt saját produkciókat (rendre érkeznek a népszerű külföldi darabok magyar ősbemutatói) és működik befogadó színházként is. Ez utóbbi mellett mindenképpen említést érdemel, hogy különböző fesztiválok keretében mutatja meg a budapesti közönségnek a vidéki és a határon túli társulatok produkcióit.
A minőség mögött melegség is rejtőzik. Schell Judit a Tháliában ugyanazt az otthonérzetet találta meg, amelyet nyolc év munka után egykori játszóhelyén, a Radnóti Színházban is. „Odafigyelnek rá, hogyan érezzük magunkat és merre tartunk éppen a pályán” - mesélte a művésznő. „A repertoárt ugyan a művészeti vezető és a dramaturg találja ki, de lehetőséget adnak rá, hogy megvalósíthassuk az önálló elképzeléseinket is, ha vannak. Most is egy olyan produkción dolgozunk, amit én találtam ki és kvázi én vagyok a rendezője is.” Az említett előadás Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című művén alapul: a cselekmény szerint Budapest ostroma alatt két fiatal ugyanabban a gellérthegyi villában lel menedékre.
Gellérthegyi álmok - Schell Judit, Finta Gábor (fotó: Csatáry-Nagy Krisztina)
Schell Judit elmondása alapján a produkció kifejezetten izgalmasnak ígérkezik: „Igazából nem tudjuk, hogy mennyi idő alatt játszódik ez a történet, akár huszonöt év is lehet, akár négy nap is. Én játszom a nőt, míg a férfit egy kortárs táncos, Finta Gábor alakítja. Nagyon sok mozgás és tánc lesz az előadásban, de a prózai részek révén azért megmarad a komplex történet is. Ugyanígy találkozik a zene és a videomapping is. Ez utóbbi, úgy tudom, most először jelenik meg a színházban.”
A Thália a Színházak Éjszakáján többek között egy visszatérő programmal várja az odalátogatókat, a Thália Sziesztával, ahol a nézők Szily Nóra vezetésével a megszokottnál jóval közvetlenebb hangon és sok humorral kísérve beszélgethetnek a színház művészeivel. És hogy ez miért ilyen sikeres? Schell Judit szerint „szeretnek a nézők beletekinteni abba, amiről még az interjúk sem szólnak.”
A 2016-os Színházak Éjszakájára jegyek itt kaphatóak.
