Hús-vér sorsokat vázol fel sanyarú gyerekkorokkal, sokat követelő szülőkkel vagy csak szimpla zülléssel, s épp ez az életszag teszi művét eredetivé és izgalmassá.

Vannak művek, amiket az élet ír – ez az ordas nagy közhely ugrott be először a Pécsi Nemzeti Színház Addikt című új bemutatójáról. De félreértés ne essék, az előadás egyáltalán nem közhelyes, s ez nagyban az előbb említett közhelynek köszönhető. Az író, Szücs Zoltán ugyanis – aki egy rehabilitációs intézet lakóinak életét mutatja be eredetileg Addictus címen megjelent darabjában – maga is megjárta előbb a súlyos függőségek, majd a „rehabok” világát, hogy aztán megtisztulva krónikásuk legyen. Hús-vér embereket, hús-vér sorsokat vázol fel sanyarú gyerekkorokkal, sokat követelő szülőkkel vagy csak szimpla zülléssel, s épp ez az életszag teszi művét eredetivé és izgalmassá.

Vidákovics Szláven az Addikt előadásában ((fotó: Körtvélyesi László)

Persze életszagból önmagában még nem lesz színház, kellenek színészek és rendező is. Kilenc főszereplőnk van, egy-egy sztorival, melyeket úgy kell elmesélniük, hogy a kilencedikre se unjuk rá, hogy az is adjon valami újat. Hogy mindenki megmutathassa magát, mégse legyen sok. Anger Zsolt rendező jól adagolja az egyes történeteket: előbb megismerjük az újonnan érkező Gabikát, majd szép sorjában a többieket, akik mind valahova tartanak: az újrakezdés felé, a kezelés újrakezdése felé vagy a halálba.

De talán ennél is fontosabb a színészi összjáték, hogy ne csak egy-egy sztorit, hanem egy valódi közösség valódi történetét lássuk: egy közösségét, ahol a születésnap az intézetben eltöltött jubileumot jelenti, ahol mindenki azt számolja, hány napja nem nyúlt szerhez, és ahol mindenki úgy mutatkozik be a többieknek, hogy „függő”. A színészek magától értetődő természetességgel és mindenki számára átélhetően teremtik meg ezt a közösséget – igazi társulati munkát láthatunk. Erdős Júlia Luca sárga szín dominálta díszlete önmagában is izgalmas, és az előadás céljait is jól szolgálja, Fekete Kata jelmezei maguk is jellemeket formálnak.

Darabont Mikold, Urbán Tibor, Baki Dániel és Köles Ferenc (fotó: Körtvélyesi László)

A legfontosabb, amit kapunk, mégis az, hogy a „normális” emberek számára sokszor riasztó drog- és egyéb függők mögött megláthatjuk a szerencsétlen embert, aki talán mi magunk is lehetnénk – ez a nagy empátiával készült előadás bennünket, nézőket is érzékennyé tesz sorsuk iránt.

(2016. október 9.)

Az Addikt adatlapja itt található.