Mindenki tudása legjavát nyújtja, és néha úgy érezni, hogy szól valamiről az egész.

Bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után egyesek komoly, vagy annak tűnő életbölcsességek mondogatásába kezdenek, mások viszont összefüggéstelenül hadoválnak össze-vissza. Így vagy úgy, józanul hallgatva sokszor nehéz megkülönböztetni a lapos semmitmondást a valóban mély vallomástól, de el kell döntenünk, hogy komolyan vegyük, amit garatra felöntött barátunk mond, vagy hamiskás mosollyal bólogassunk, miközben tudjuk, másnap ő maga is csak nevetne mindezen.

Trill Zsolt, Mikecz Estilla (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Ha színpadon látjuk ezt, ugyanígy döntenünk kell. Ivan Viripajev drámájában mindjárt tizennégy emberrel találkozunk. Széles skáláját mutatják a részegen elmondott textusoknak, mégis egy író írta ezeket, így egyszerre mondhatunk véleményt róluk. Vajon csak üres konyhabölcsességeket hallgatunk, vagy a lét még nem ismert dimenzióra derül fény a részegek szájába adott szövegek révén?

Saját válaszom előtt hadd mondjam el, hogy Viktor Rizsakov rendezése pazar. Maria Tregubova és Alekszej Tregubov szabálytalanul megdöntött színpada a le nem csúszó egyenfehér díszletelemekkel már önmagában izgalmas látványvilágot teremt, ehhez jön Alexander Manockov zajzenéje, melyet a színészekből alakult „zörejkar” ad elő, és igen, nagyon jó színészi alakításokat is láthatunk Nagy Maritól kezdve ifj. Vidnyánszky Attilán és Fehér Tiboron keresztül Trill Zsoltig, vagy éppen Kristán Attiláig és Tóth Lászlóig, akik zseniális dadaista dialóg-jelenetet adnak elő. Továbbá külön öröm, hogy a részegek nem részegek, vagyis egy percig sem akarják mímelni a játékot, ami ilyen mennyiségben könnyen nevetségessé válhatna.

Tóth László, Katona Kinga, Fehér Tibor, Nagy Mari (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Azt kellene mondanom, hogy ez egy jó előadás. Mindenki tudása legjavát nyújtja, úgy, hogy néha úgy érzem, szól valamiről az egész; már-már dosztojevszkiji mélységekbe látunk le, és minden komikuma ellenére – vagy épp azért – valami komoly, valami felemelő történik. Aztán mégsem. A díszes külcsín mögött a feneketlen üresség tátong. A „nem szabad fosni” isteni parancsa nem vezet rá a lét értelmére; a „nem szabad fosni” az, ami: otromba trágárság.

Van, hogy néha nagy életbölcsességek tárulnak fel egy részegen elmondott halandzsa mögött. De a részeg halandzsa sokszor semmi más, mint részeg halandzsa.

(2016. november 20.)

A Részegek adatlapja itt olvasható.