Kapitány Iván jó ütemben ritmizálta az előadást, amiben nagy segítségére volt Horgas Péter ötletes díszlete.
A Játékszín az utóbbi években nemegyszer bizonyította, hogy képes minőségi módon szórakoztató, a szó jó értelmében vett kommersz (Legyen a feleségem, A hűtlenség ára), sőt akár ezen a kategórián is túlmutató (Virágot Algernonnak) előadásokat létrehozni, így kritikusként is kíváncsian vártuk legújabb bemutatójukat, a Kölcsönlakást.
Kölcsönlakás (fotó: Ambrus Marcsi)
Abban az esetben azonban, ha a bemutató előtti hetekben attól hangos a színház, hogy – a darab címétől amúgy nem idegen módon – a jegyet váltó nézők között egyéves időtartamra lakást sorsolnak ki, vagy ha a darab kapcsán egy, a főszereplő színésznő által előadott, elképesztően ismerős és kimondottan unalmas dallamvilágú popdal is születik, óhatatlanul elkezdünk gyanakodni. A büdös hal és a sok öntet esete, ugyebár…
Aggodalomra nem volt okunk: Ray Cooney és John Chapman darabjának olykor ötletesen felfrissített, huszonegyedik századba helyezett változata alkalmas arra, hogy elszórakoztassa a napi robot után kikapcsolódni vágyó színháznézőt. Ezt minden irónia nélkül mondjuk: a Kölcsönlakás nyilvánvalóan kizárólag erre vállalkozik, és ennek érdekében mindent be is dob: például együtt láthatjuk a Barátok közt két korábbi Tildáját, Erdélyi Tímeát és Szabó Erikát – utóbbit ráadásul fehérneműben, erotikusan vetkőzni is.
Kölcsönlakás (fotó: Ambrus Marcsi)
Az előadás összességében igényes, bohózati maníroktól mentes. Nagy erénye a két férfi főszereplő: a néhány utcával arrébbról, a Vígszínházból a Játékszínbe átruccanó Lengyel Tamás és az örkényes évek után most szabadúszó Debreczeny Csaba, akik az előadás alappillérei. A Kölcsönlakás már azzal megbízhatóan fut, hogy ők ketten, valamint a feleségeket játszó Lévay Viktória és Dobó Kata komolyan veszik önmagukat, egymást és az előadást. Mellettük Molnár Áron érdemel még egy-két külön sort: ő úgy formál meg egy önmagában is mulatságos karaktert, hogy egyszerre sztereotip és konkrét, életszerű és parodisztikus.
Az előadás egyébként is ügyesen használja – és használja ki – az eszközeit. Kapitány Iván jó ütemben ritmizálta az előadást, amiben nagy segítségére volt Horgas Péter ötletes díszlete: mi már az előtt látjuk, hogy mi történik, hogy az adott humorforrás a valóságban is megjelenik. Ezzel együtt Ray Cooney szélsőségesen erőltetett szituációi, a hosszú percekig egymás mellett elbeszélő szereplők és az ebből fakadó mesterkélt félreértések egyáltalán nem állnak közel színházi szívünkhöz – de ha már ennyire kirobbanthatatlan az angol szerző a magyar színházak repertoárjáról, hát soha rosszabbat…
(2016. december 12.)
A Kölcsönlakás adatlapja itt olvasható.
