Érdemes lett volna ezt az egész előadást sokkal jobban átgondolni, és nem csak a masinériát pörgetni.

Nincs más dolgunk, mint eldönteni, kinek is van igaza, de erről hamar kiderül, hogy lehetetlen.

A dekadens Nyugat elhozza a miniszoknyát, a bőrdzsekit és a sex&drugs-polót, egyszóval a szabadságot.

A színésznők színes játéka és a rendező tettvágya ellenére a Cselédek egy sokrétű, ám a lehetőségeit csak részben kihasználó előadás marad.

Az előadás nagyon-nagyon mélyre nyúl azért, hogy ezzel végül felszabadítson – más szóval azt teszi, amiért leginkább érdemes színházba járni.

Börcsök Enikő és Eszenyi Enikő találkozása Nádas Péterrel a Pesti Színházban.

Múzeumszínház ez vagy mifene, a Katonától mindenesetre meglehetősen szokatlan és ily módon zavarba ejtő.

Kéri Kitty rendezése ismét bebizonyította, hogy Goldoni darabjainak helye van a kortárs színpadon.

A nagy ívű alkotói gondolat művészről és művészetről önmagában izgalmas, azonban a nézőig nem jut el. Egy írás ruhatártól ruhatárig.

Ennél rosszabb ne is legyen – gondoljuk, s akkor felgördül a függöny.