Érdemes lett volna ezt az egész előadást sokkal jobban átgondolni, és nem csak a masinériát pörgetni.
Nincs más dolgunk, mint eldönteni, kinek is van igaza, de erről hamar kiderül, hogy lehetetlen.
A dekadens Nyugat elhozza a miniszoknyát, a bőrdzsekit és a sex&drugs-polót, egyszóval a szabadságot.
A színésznők színes játéka és a rendező tettvágya ellenére a Cselédek egy sokrétű, ám a lehetőségeit csak részben kihasználó előadás marad.
Az előadás nagyon-nagyon mélyre nyúl azért, hogy ezzel végül felszabadítson – más szóval azt teszi, amiért leginkább érdemes színházba járni.
Börcsök Enikő és Eszenyi Enikő találkozása Nádas Péterrel a Pesti Színházban.
Múzeumszínház ez vagy mifene, a Katonától mindenesetre meglehetősen szokatlan és ily módon zavarba ejtő.
Kéri Kitty rendezése ismét bebizonyította, hogy Goldoni darabjainak helye van a kortárs színpadon.
A nagy ívű alkotói gondolat művészről és művészetről önmagában izgalmas, azonban a nézőig nem jut el. Egy írás ruhatártól ruhatárig.
Ennél rosszabb ne is legyen – gondoljuk, s akkor felgördül a függöny.