Ősi ellentét feszül urbánusok és népiek között. Valószínűleg már Ur és Uruk lakói is jó adag arisztokratikus felsőbbrendűséggel tekintettek falvakban güriző, egyszeri
Sirma, a reménytelenül szerelmes hentesmester a második felvonás jelentős részében egy szívvel a kezében sétálgat fel és alá. Virág helyett ő már csak ilyen praktikus
– mondta távozáskor az egyik néző, a Kamra Kétezerhetvenhét című, három egyfelvonásost tartalmazó, időben igen bőségesre nyúlt előadása után. Ez a kétségtelenül
Egy nappaliba csöppenünk, ahol a fröccsét iszogató apa beszélget feleségével városuk feszült helyzetéről. Közben tizenéves lányuk épp egy kötelezőt olvas. Ekkor hirtelen
Furcsa ambivalencia feszül neki a krónikus lerészegedés állapotának: gyakran azért iszunk – mit iszunk, vedelünk! –, hogy elfelejtsük azt, amit igazán akkor látunk tisztán
Szikora János Vörös és feketé jében – Horesnyi Balázs díszlettervezőnek köszönhetően – a fekete dominál: gigantikus feketeség alján játszódik szinte az egész dráma,