Shakespeare Rómeó és Júliája fiatalokról szól, így talán nincs is autentikusabb színrevitele, mint a fiataloké.

Alig egy év van mögöttük, de a Vidnyánszky–Vecsei–Kovács triász máris az egyik legsikeresebb alkotói csapat lett – mutatja ezt az is, hogy a gyulai Shakespeare Fesztiválon, mondhatni, sztárszereposztással vitték színre a III. Richárdot (ennek egyes résztvevőit megszólaltató cikkünk itt olvasható). Sokunk legnagyobb sajnálatára a pénteki, harmadik előadást elmosta az eső, mivel a gyulai várban, a szabad ég alatt játszották (volna), így vasárnap előző közös munkájukkal, a harmadéves kaposvári színészhallgatók vizsgaelőadásaként bemutatott Rómeó és Júliával vigasztalódhattunk. Ami bár eredetileg szintén a várba volt meghirdetve, a rossz idő miatt az Erkel Ferenc Művelődési Házba kényszerült. Zárójelben: máskor egy olyan nagyszabású produkció esetén, mint a III. Richárd, érdemes lenne alternatív, művházas verzióval készülni. Ha utóbbit nem szerdán, hanem pénteken mutatták volna be, a rossz idő miatt lehet, hogy az egész széria elmarad.

Fotó: Kiss Zoltán

Bár a Rómeó és Júliát megnéztem már a POSZT-on is, jó volt látni, hogyan mutat egy egészen más környezetben. Pécsen, a Zsolnay E78-as termében ugyanis kötetlen volt a színjáték tere, mi több, a közönséget is állandó mozgásban tartotta, ami már önmagában dinamikussá tette az előadást. Az Erkel művház ehhez képest rögzített tér, színpaddal és emelkedő nézősorral, és a produkció alapvetően nem is bontja fel ezt a hagyományos elrendezést, ezen kívül viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje a statikusságot. Így az egyébként díszlet nélküli színpadon kívül a széksorok melletti lépcsősorok ugyanúgy szerepet kapnak, mint a színpadi lámpákat tartó állványzat, és még a színpadi függönnyel is izgalmas játék alakult ki: vagyis a produkciót ezúttal rendezőpárosként jegyző ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós maximálisan kihasználta a tér lehetőségeit. És bár érezhetően a pécsi helyszín jobban passzolt, az előadás erényeit nagyrészt Gyulán is sikerült megőrizni.

Fotó: Kiss Zoltán

Vizsgaelőadásról lévén szó, Vidnyánszky és Vecsei alapvetően azt tarthatták szem előtt, hogy egyrészt minden színészpalánta nagyjából azonos súllyal szerepeljen, másrészt minél több szerepben kipróbálják magukat, a legtöbb színészi eszközt használva. Épp ezért nincs egy Rómeó és egy Júlia, hanem az összes fiú eljátssza Rómeót és az összes lány Júliát, és a többi szerepben is folytonos a cserélődés. Zsótér Sándor szeret így készíteni vizsgaelőadásokat, elég épp a Vidnyánszky és Vecsei nevével is fémjelzett, tavaly végzett Marton–Hegedűs-osztály szintén harmadéves vizsgaelőadását, a Hamletet említeni, amelyben az összes férfi színész eljátszotta Hamletet, és amelyet szintén Gyulán volt módomban látni egy fantasztikus, a vár előtti tóra alkalmazott változatban. Ha már Zsótér, az ő hatása  a helyszín rendkívül innovatív kihasználásában is felismerhető, vagy az olyan humoros kiszólásokban, mint hogy Rómeó éppen Németvárosban (Gyula egyik városrésze) kószál – Zsótér szokása az aktuális településnevek beemelése előadásaiba.

Shakespeare Rómeó és Júliája fiatalokról szól, így talán nincs is autentikusabb színrevitele, mint a fiataloké. Ez az autentikusság hatja át az egész előadást: az ifjú szerelmesek, a nagyszájú Mercutio vagy a robbanékony Tybalt hevességét a huszonéves színészek fiatalos lendülete tudja a legjobban közvetíteni. Ez a lendület, ez a dinamika adja az előadás fő erejét: nincsenek üresjáratok, unalmas percek, hosszas mono- vagy dialógok, a közönség egy pillanatra sem tud megpihenni, sodorja a játék ereje. Színészi játék, színpadi mozgás és zene egy örvénnyé olvad össze, ami magában szívja, és nem engedi az embert.

Fotó: Kiss Zoltán

Kovács Adrián ezúttal kevés saját zenét szerzett az előadáshoz; a zenei világot szinte teljesen a színészek által gitáron, szájharmonikán, melodikán és persze énekelve előadott Beatles-slágerek uralják. Olyan ismert számok szólalnak meg, mint a Love Me Do, a Michelle, a Come Together, a Twist And Shout, az All You Need Is Love vagy a Your Mother Should Know, de olyan kevésbé ismertek is, mint az itt nagyon találó Julia. Mondanom sem kell, ezek az ötven év után is fiatalos erőtől duzzadó dalok kiváló aláfestésként szolgálnak az előadáshoz. A színészosztály láthatóan nagyon képzett zeneileg, amit az előadás után a belőlük verbuválódott rockzenekar örömkoncertje is bizonyított.

„Ritka, hogy a játék öröme ennyire tisztán látható a színészeken, hogy ennyire mesterkéletlenül és őszintén szólalnak meg: legutóbb talán éppen az ifjabbik Vidnyánszky Liliomfijében lehettünk tanúi ennek. Pofátlanul tehetséges előadás, minden ízében színház” – írtam a POSZT-on látott előadás kapcsán. És ezt a véleményemet a második nézés után is tartom.

(2016. július 17. - XII. Shakespeare Fesztivál, Gyula)

A Rómeó és Júlia adatlapja itt olvasható.