Egy mazurka és egy mesélő. A klasszikus kisasztal Gyabronka Józsefé, a billentyűk mögött pedig a szerző, Bächer Iván ül. A miliő különösen ötvözi a baráti hangulatot a családiassággal, ugyanakkor nem lengi át a bennfentesség taszító közege, miközben az első 10 perc után megszűnnek az alá-fölé rendelt viszonyok (legyen az színész-néző, vagy néző-néző kontextusban), csak egy békés hangú, de a szöveg minden érzelmi rezdülésére megkapó természetességgel reagáló, a szó legnemesebb és legtisztább értelmében vett Mesélő kalauzol el minket minden este egy-egy történetbe. Végtelen nyugalom és béke árad a szimplán formálissá váló színpadról, ahonnét az átvezetőzene segítségével sikerül megteremteni azt a pulzáló ritmust, ami segít abban, hogy végig figyelemmel tudjuk követni a történet, az előadó és a zenész harmonikus szimbiózisát.