Pedig a cím ezt mondja. A Fráter Zoltán szerkesztette szövegek azon novellákból válogatnak, amelyek az óbudai macskakövek között játszódnak, van egy keret, lávsztori. Azonban

Az előző heti kezdő előadáshoz képest ezen a csütörtöki estén már kisebb érdeklődés mutatkozott a közönség részéről. Nem telt meg az Óbudai Társaskör kertje, holott

Rajkai Zoltán már az előadás előtt a Társaskör udvarán kialakított játéktér közepén bársonyszékben ülve, mozdulatlanul, korhű öltönyben fogadta a gyülekező nézőket.

A Sándor Júlia, Zahovai Fanni és Végh Ildikó által összeállított szövegekben szinte egymás fölé licitálva, de ízlésesen adagolva burjánzanak a rajongói levelek, a

És itt jön a lényeg. Nehéz erről a felolvasóestről nyilatkozni. Nem azért, mert ne lenne minőségi, komoly munka, dehogynem. Parti Nagy fojtott, rekedtes, suttogó, a

A Magyarmesék hallgatása közben a tipizálásnak, az érces humornak, és az ugyan szégyenteljesen, ironikusan mellkasveregetős, mégis oly sajátnak érzett jellemzésnek

Örkény István novellái - ahogy ezt a 2012. augusztus 25-én az Örkény-kert rendezvényen rendezett felolvasás is bizonyítja – a 21. században is megtalálják az utat a

Koltai Róbert produkcióját talán szerencsésebb lenne felolvasásnak nevezni – és ezt senki ne értse pejoratívan. Nem csak azért, mert a színész tényleg felolvassa a B.

A fenti bekezdés Bajor Gizitől, a huszadik század sikerben fürdőző, ám az élet árnyoldalait is közvetlen környezetén és saját bőrén megtapasztaló színésznőtől

Csikós Attila néhány mondatban felvezette a keletkezéstörténetet: egy monodráma ötletével indult az egész, majd Dolmány Attila javaslatára került képbe Karácsonyi Zoltán,