A mobiltelefon nem, de egy jó kávé része volt az egykori szalonoknak – emlékeztet előadások előtt a Rózsavölgyi hangosbemondója. Összegyűjtöttük, hogy ezen túl mi része és mi nem a Szalonnak.

Közeledik a szeptember 17-ei Színházak Éjszakája, mi pedig ennek apropóján bemutatjuk a programban résztvevő színházakat. Ezúttal a Rózsavölgyi Szalon kerül sorra.

Anakronizmusnak tűnik elsőre a Rózsavölgyi Szalon vállalkozása. A szalonkultúra nem időtlen, nagyon is megvolt a maga ideje, a boldog békeidők, ami a világháború szörnyűségei után nosztalgiává foszlott. Látszólag ezért a Rózsavölgyi semmi több, mint hangulatos építkezés erre a nosztalgiára. Nagypolgári berendezés, patinás bútorok, a társalgásra biztató asztalok a nézőtéren. A megkerülhetetlen, konzervatív elegancia: furcsa, de a melegítőfelsőmet előbb venném fel az Operába készülve, mint ide. Más szóval, emlékek abból a korból, amikor a kultúra még nem volt azonos sem a „haszontalan” bölcsésztudományokkal, sem a mindent elárasztó szórakoztatóiparral. Ezt a nosztalgiát tovább erősíti a múlt súlya, ami a helyre telepszik, függetlenül attól, hogy az ember tudja-e,  a Rózsavölgyi tágan vett története másfél évszázaddal ezelőtt kezdődött.

          Rózsavölgyi Szalon

Anakronizmusnak tűnik a vállalkozás, de valójában pont hogy nem az. A művész szalon mindenkori lényege nem az elegáns külcsín, hanem a modernség. A szalonokba mindenkor a legújabb és legfrissebb alkotásokért jönnek a műértők, valamint hogy testközelből láthassák a művészeket. Ha valaki végignéz a Rózsavölgyi kínálatán, számtalan kortársdráma-feldolgozást és ősbemutatót talál. Így fordulhat elő, hogy miközben a konzervatívnak tűnő miliőben kényelmesen kávét szürcsölünk, nőiességről és melegekről (Amazonok), orvosok megvesztegetéséről (Istenek tanácsa) vagy éppen Anna Gavalda legújabb regényéről elmélkedünk.

Kétségtelen, hogy a felkavaró, súlyos posztmodern irányzatok és aktualitások már megfeküdnék a törzsközönség gyomrát. Ám az enyhébb formai finomságok és ínyencségek így is megkülönböztetik a hagyományos illúziószínház gyáriparától. A rendezők láthatóan teret kapnak: kis teret, de ezt újra és újra átalakíthatják az adott előadáshoz igazítva. Hol így van a színpad, hol úgy, hol az ablakban jelenik meg egy szereplő, hol a hátsó ajtón lép be. A színészek nem is lehetnének (test)közelebb: gyakran az egymásnak préselt nézőtéri székek között is át kell jutniuk. Az alkotók névsora pedig túlzás nélkül impozáns: Alföldi Róbert, Jordán Tamás, Molnár Piroska, Für Anikó, Nagy Mari, Dunai Tamás – csak hogy véletlenszerűen kiemeljek pár itt megfordult színészt.

Istenek tanácsa - Dunai Tamás, Bánfalvi Eszter, Borbás Gabi, Őze Áron, Söptei Andrea, Márton András (fotó: Éder Vera)

A következő évad érezhetően a fenti szellemiségben folytatódik. A kortárs Lucy Prebble darabját, a Mellékhatást a már házirendezőnek számító Valló Péter állítja színpadra, az előadásban egy gyógyszerkísérlet közben a két kísérleti alany egymásba szeret. Ősbemutató lesz Őze Áron rendezésében a Szabó Magda regényéből készült előadás, Az őz. Szintén a magyar vonalat erősíti Fesztbaum Béla önálló estje, a Molnár Ferenc szövegeit felhasználó „Szülőfalum, Pest”. Németh Kristóf rendezésében érkezik a Valami csaj(ok) magyar ősbemutatója: egy középkorú férfi (Őze Áron) sorra járja egykori szerelmeit, és a feldolgozásban mindegyiket Pokorny Lia fogja játszani. 2017 elején jön a Mesterhármas magyarországi bemutatója, Csizmadia Tibor rendezésében, majd Hargitai Iván állítja színpadra az Illúziók című groteszk drámát. Végül a Nők Lapjából ismert V. Kulcsár Ildikó zenés darabja, a Három szótag: Sze-ret-lek kerül sorra, amit Czeizel Gábor rendez.

A fenti előadásokat még megelőzi a Színházak Éjszakája is természetesen, amelyen a Rózsavölgyi Szalon immár harmadik éve vesz részt. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ezzel a színház számtalan hagyománya egy újabbal gazdagodott.

A 2016-os Színházak Éjszakájára jegyek itt kaphatóak.