7óra7

A gép forog
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

A gép forog

Az ember tragédiája / Miskolci Nemzeti Színház

2017. 01. 04. | B. Kiss Csaba

Minden történelmi korhoz kapunk egy szép illusztrációt, aztán továbblapozunk, és nézzük a következőt.

Nagyon leegyszerűsítve, Az ember tragédiáját kétféleképpen lehet színre vinni. Vagy ragaszkodva Madách szövegéhez sok színészt, jelmezt és impozáns díszletet megmozgató történelmi képeskönyvet készítünk belőle, vagy valamilyen teljesen újszerű megoldással élünk, például egy padlásszobában öt színésszel játszatjuk el egy óra alatt. Persze köztes megoldások is elképzelhetőek: Alföldi Róbert kisebb politikai botrányt kiváltott előadása a Nemzetiben például annak idején a történelmi képeskönyvet enyhén erotikus képregénnyel ötvözte.

mnsz_embertragediaja1_galosmihalysamu.JPGGörög László, Prohászka Fanni, Simon Zoltán (fotó: MNSZ / Gálos Mihály Samu)

Keszég László rendezése egyértelműen az első megoldás mellett teszi le a garast. A nagyszabású díszlet (Árvai György), a jól szabott jelmezek (Szűcs Edit) és a vetített látványvilág (Hajdufi Péter) elengedhetetlen elemei a mai kosztümös színházi produkcióknak, amelyek összekapcsolják a történelmi hűség látszatára való törekvést a modern technika adta lehetőségek kihasználásával. Nincs ez másként a Miskolci Nemzeti Színház előadásában sem: a Játékszínben párhuzamosan futó Bakkhánsnőkkel szemben a nagyszínpadon hiányzik minden provokatív vagy akár csak váratlan megoldás; a konzervatívabb ízlésű nézőket legfeljebb az késztetheti feszengésre, hogy az Úr női hangon szólal meg, de Molnár Piroska karakteres orgánuma talán még őket is meggyőzi a színészválasztás helyességéről.

mnsz_embertragediaja_gorogl.JPGGörög László (fotó: MNSZ / Gálos Mihály Samu)

Keszég László rendező és Ari-Nagy Barbara dramaturg alaposan meghúzták Madách művét, a nagyon archaikus szavakat modernizálták, így jól mondható és kellő hosszúságú színpadi szöveg született. Ha más cél nem lebegett az alkotók szeme előtt, mint képes illusztrációt mellékelni a drámai költemény mellé, úgy az előadás tökéletesen teljesíti feladatát. Zökkenőmentes a színházi gépezet; a jelenetek s velük a díszletelemek gördülékenyen váltják egymást, a színészek pedig jelmezeiket; nincsenek ügyetlen megoldások, követhetőek az eseménysorok és még sorolhatnánk.

Egy Tragédia-színrevitel valószínűleg legsarkalatosabb pontja Lucifer: ha az ő figurája nem hiteles, az egész előadás hiteltelenné válik. Szerencsére Görög László személyében tökéletes Lucifert kapunk: a színész nagy szakállal és lezser öltözékben, magabiztos flegmával és cinizmussal játssza az Úrral szembekerülő angyalt, aki – ahogy Mefisztó – nem gonosz, hanem örökké rosszra tör és örökké jót művel: az örök lázadó, aki nem áll be a sorba, hanem megmutatja Isten képmásának az isteni mű hiábavalóságát. Simon Zoltán és Prohászka Fanni már csak életkoruknál fogva is fiatal Ádám is Éva, bár valószínűleg épp ez a fiatalság teszi, hogy Simon Zoltán Ádámján kevésbé érezzük a jellemfejlődést, és nehezen hisszük el neki a már mindenbe beletörődött figurát, amellyé az első ember a darab végére válik.

mnsz_embertragediaja4.JPGAz ember tragédiája (fotó: MNSZ / Gálos Mihály Samu)

Fejlődést egyébként is keveset találunk az előadásban. A színek váltogatják egymást, de a történelmi és a színpadi idő múlásán kívül nem változik semmi. Minden történelmi korhoz kapunk egy szép illusztrációt, aztán továbblapozunk, és nézzük a következőt, mint tettük azt a gimnáziumi irodalomtankönyvben Zichy Mihály rajzaival. Persze a Tragédia minden színpadra alkalmazása alapvető nehézségeket hordoz: a drámai költemény inkább könyvbe, mint színpadra termett, az emberi történelmen mégiscsak végig kell menni, és a nagy nemzeti drámáinkat övező farizeus tekintetek kereszttüzében valóban kell némi merészség ahhoz, hogy egy rendező alaposabban hozzányúljon a szöveghez. De még ezek mellett is gondolni lehet és kell valamit a műről, és itt éppen ez nem látszik: mintha semmi más cél nem lenne, mint olvasmányélményeink felelevenítése, de csak az élmény, nem a gondolatiság szintjén. Ezt a célt pedig kevésnek érezzük egy olyan mű esetén, amely minden kor számára újra és újra feladja az értelmezés feladatát.

Az ember tragédiája működik: a gép forog, de az alkotó mintha pihenne.

(2016. december 18.)

Az ember tragédiája adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr2712093459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása