„Szeretném azt hinni, hogy felül tudok emelkedni a politikán.”

Az alkotók olyasmit találtak meg a Bűn és bűnhődésben, amit nem is ebben a műben kellett volna keresni.

A Pesti barokk nosztalgiájával az a gond, hogy szépít, a jó az nagyon jó lesz, a rossz pedig a mai rossznál jobb rossz.

Tulajdonképpen megtesz mindent, amiről a realizmus álmodozik.

„Évek óta egyre jobban zavar, hogy a színházi élet is politikai szekértáborokra oszlik.”

A bemutatott magyar valóság nem a magyar valóság, csak ami a felszínén úszkál.

Szilágyi Bálint a rendezésében nem kevesebbet ér el, mint hogy folyamatában teremti meg az életben amúgy is nagyon ritkán tetten ért „valami véget ér” élményt.

„Olyan korszakot élünk most, amiben éppen a karizmatikus politikusokra és a beléjük vetett vakhitünkre bízzuk a jövőnket.”

Zsámbéki Gábor mindent megtesz, hogy a darabban hangsúlyos ’az élet könnyű’ gondolatot egy időre bennünk is felébressze.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy bizonyosodunk meg róla, ennek a komédiának már a fele sem tréfa.