Pufók angyalkák fekete csuhában, egy barokk képkeretbe foglalva játszanak kortárs ifjúsági drámát. Egyszerre ijesztő és izgalmas formai kavalkád, egy világos cél
Mindazonáltal lehet, hogy nem a legjobb megoldás ez a kvázi licenszelőadás. Nem elsősorban a történet miatt, ami továbbra is meglehetősen le van rövidítve. Nem is a
Kellemesen laza légkör fogadja a nézőket a Sárba tiport Orfeusz nézőterén. Táncosok melegítenek, járkálnak, trécselnek a zenészekkel, akik csak ímmel-ámmal hangolgatják
Szolid böffenések és kátrányos krákogások közepette egy pocakos, borostás, sörtől elnyűtt arcú férfi bukdácsol ki a paplan alól, majd papucsával elnémítja a töretlenül
Deus ex machina! – kiált fel a pap a harmadik felvonás végén, miután a mezítlábas Jóisten jelenése által a lehető legrosszabb véget érő eseménysorozat egy időugrásnak
A Nevet a nap egy igazi közép-európai előadás: érezhető benne térségünk egyik legégetőbb problémája, hogy egyszerűen nem tudjuk egymást elfogadni. Bár a színdarab nem a
Rohonyi Gábornak egy pillanatig sem állt szándékában eltüntetni a hétköznapiságot, a megszokottságot a fabuláról, hanem átadta azt a zenék sivatagos, úttestes, végtelenül
Etióp királylány, velencei mór, japán gésa. Valószínűleg ezek a karakterek rémlenek fel a nem rendszeres dalszínház-látogatók számára az „opera” szó hallatán. No és