És ebben van a Terror legnagyobb erénye: hogy mérlegelésre, a másik oldal érveinek átgondolására késztet.

Puskás Tamás rendezése kétségtelenül ízléses, azonban semmi újat nem kapunk a legújabb My Fair Ladyvel.

A Magyar Színház bemutatója a világot nem váltja meg, de ezt aligha várja tőle bárki is. Nyilvánvalóan kasszadarabnak szánták, és minden bizonnyal az is lesz.

Mert az irodalom elsősorban nem tananyag, hanem elsősegély, lehetőség a túlélésre, mely elszipkáz a valóságtól, hogy azután jobban érthessük azt.

A tragédia pusztán a külső események révén következik be, Zrínyi csak elszenvedője az eseményeknek, amitől a nézőnek az lehet az érzése, hogy lemarad a valódi

Tulajdonképpen megtesz mindent, amiről a realizmus álmodozik.

Lucy Prebble története nem csupán helyszínében laboratóriumi, a karakterek viszonyaiban is van valamiféle víztiszta sterilitás.

Mintha egy mediterrán ballada kelne életre: a jó ritmusban pergő jeleneteket az atmoszféra köti össze, a lefojtott indulatok, feszültségek forralják a levegőt.

A bemutatott magyar valóság nem a magyar valóság, csak ami a felszínén úszkál.

A Pillanatfelvétel nem Bereczki Zoltánként használja Bereczkit, hanem színészként, méghozzá kiváló színészként.