A Marton László rendezte monodrámában Hegedűs D. Géza pusztán egy az átlagnál izgalmasabb történelemtanárnak tűnik.

A jazz és a népies dallamok párbaját nézve valódi zenésszínház-történeti pillanatnak lehetünk szem- és fültanúi.

Nagy Zoltán koreográfiája szinte minden fogódzóról lemond, amiben táncelőadásokon előszeretettel meg szoktunk és tudunk kapaszkodni.

A párbeszédekből fel-felsejlik a tény, hogy Szálinger Balázs Köztársaság című drámájában ennél azért jóval több potenciál van.

Erényei mellett, a pesti előadás sem tudja levetkőzni londoni eredetijének azt a hibáját, hogy a hiányolt jelenetek helyett egyszerű show-t és sablonos gyerekcsíny-vicceket

Zsótér egyik nagy erőssége, hogy a sablonosan megírt karakterekből és felszínes történetből is sokrétegű előadást tud létrehozni.

Zsótér Sándor az utóbbi időben

Bár az előadás fő jellemzője a humor, és Popriscsinen is inkább nevetünk, Keresztes Tamás meg tudja mutatni a szerencsétlen és sajnálatra méltó embert.

A pályán: Mészáros Béla

Magától értetődő természetességgel nyújtja pacsira a tenyerét, és mi, akik pontosan látjuk minden aljasságát, mégis belecsapunk.

Shakespeare Rómeó és Júliá ja fiatalokról szól, így talán nincs is autentikusabb színrevitele, mint a fiataloké.