A Marton László rendezte monodrámában Hegedűs D. Géza pusztán egy az átlagnál izgalmasabb történelemtanárnak tűnik.
A Marton László rendezte monodrámában Hegedűs D. Géza pusztán egy az átlagnál izgalmasabb történelemtanárnak tűnik.
A jazz és a népies dallamok párbaját nézve valódi zenésszínház-történeti pillanatnak lehetünk szem- és fültanúi.
Nagy Zoltán koreográfiája szinte minden fogódzóról lemond, amiben táncelőadásokon előszeretettel meg szoktunk és tudunk kapaszkodni.
A párbeszédekből fel-felsejlik a tény, hogy Szálinger Balázs Köztársaság című drámájában ennél azért jóval több potenciál van.
Erényei mellett, a pesti előadás sem tudja levetkőzni londoni eredetijének azt a hibáját, hogy a hiányolt jelenetek helyett egyszerű show-t és sablonos gyerekcsíny-vicceket
Zsótér egyik nagy erőssége, hogy a sablonosan megírt karakterekből és felszínes történetből is sokrétegű előadást tud létrehozni.
Zsótér Sándor az utóbbi időben
Bár az előadás fő jellemzője a humor, és Popriscsinen is inkább nevetünk, Keresztes Tamás meg tudja mutatni a szerencsétlen és sajnálatra méltó embert.
A pályán: Mészáros Béla
Magától értetődő természetességgel nyújtja pacsira a tenyerét, és mi, akik pontosan látjuk minden aljasságát, mégis belecsapunk.
Shakespeare Rómeó és Júliá ja fiatalokról szól, így talán nincs is autentikusabb színrevitele, mint a fiataloké.