Annak ellenére, hogy Emilia Apostoae, román nyugdíjas fémipari szakmunkásnő ül velünk szemben a színpadon, annak ellenére, hogy egy óriási kiterített otthonka feszül a

A sztori leginkább egy jobbféle, könnyed, hollywoodi közönségfilm forgatókönyvére emlékeztethet minket: Simon szerelmes lesz egy lányba, Nathalie-ba, aki elutazik Afrikába,

Urbán András rendezésében mindkét világot, intézeten kívül és belül, az őrület és a szexualitás uralja. Mindjárt a felütéssel próbára teszi a folyamatosan érkező

Mindez szemtelenül egyszerű és játékos térben megy végbe: a Maladype-bázis nagyszobájának parkettáját egy mesekönyvszerű rajz borítja (Salvador Dalí Gala és Dali az égben

Hiszen érvényesülni kell. Hiszen szeretet kell. Hiszen népszerűség kell. Hiszen versenyezni kell másokkal, és az eszközöket ki kell használni. Hiszen ahhoz, hogy a hitem szerint

A drapp nőnek mégis hiányzik. Nem is csak a szex, de a közös nevetések is, hogy néha még főztek is együtt, vagy társasoztak, és lehet, hogy rikító ruhadarabokat volt képes

Sőt, úgy látszik, az alkotók nagyon is komolyan gondolták a Halálos tavasz bemutatását, mert bár Zilahy Lajos forgatókönyve egyáltalán nem tűnik színpad-kompatibilisnek

Molnár Ferenc száztizenegy éve kötetbe rendezett humoreszkjeinek címszereplője Józsi, egy enfant terrible , igazi rövidnadrágos óvszerreklám. Az egy-egy jelenet erejéig a

A zlíni bőröző történetét Tamás Zoltán jegyzi mint író-rendező, és Thomas Bata ellentmondásos karakterét is ő játssza, így abban bajos volna kételkedni, hogy az

Sven Delbanc az álarcosbál előtti pár órát írja meg, magát a merényletet már nem, csak a merénylet biztos tudatában oda készülődő király számvetését, kétségeit,