A fene se érti, hogy miért akarja szinte mindenki olyan nagyon _szépen_ elénekelni ezt a dalt. A "szép ének" meggyilkolja a szám belső tüzét, a tudatosan megakasztott ritmusát,

Szóval nem haltunk meg egyáltalán, és különben is, mi éppen ide jöttünk, egy előadásra, az Isten előszobája címűre, és ennek kettős pozíciónak kellene érinthetővé

Mert bármennyire is igyekszik színházi költészetté magasztosulni az előadás, valamiféle átható és sodró lírai hangulatban mély érzelmi kalandokba vezetve nézőjét, ha a

Jelen sorok írója évek óta egy zongoraszalon falszomszédságában lakozik, így, ha gyilkos indulatokat e tény nem is ébreszt benne, együttérzéssel viseltetik a történetbeli

Most mintha megváltozott volna valami. Mintha valakik észrevették volna, hogy ezzel az egésszel érdemes lenne valamit kezdeni. A gondolkodás során pedig valakik egészen odáig

Übü papa némi morfondírozás és álmorális civódás után – aminek alapja kizárólag a gyávaság – végül úgy dönt, hogy megteszi. Maga mellé állítja a titokban

Az ösztönök helyett itt Titánia és Oberon házastársi viszálya kelt meteorológiai és szerelmi viharokat, ráadásul az intenzív fajtából. Ha veszekednek, azt szakadó eső is

A dologban az érdekes, hogy ehhez se díszletre, se jelmezre nincs szükségük a hallgatóknak: a sokszor valóban koncertté szerveződő előadás egy fekete térben, fekete

Mert Radu Afrim tényleg csak a nevek szintjén foglalkozott a darabbal, valójában nem Húber Vilmos és a hozzá szegődött, egymásra féltékeny, de összetartó nők minden

Hogy milyen fokú terror (vagy milyen fokú terror eredménye) a bizonytalanság, a titok, a pletyka, a szóbeszéd, a kikötözéses szex, a megcsalás, a bosszú, az öngyilkosság, a