A tehetség az egyik legszebb szavunk. Ennyire tiszta, magasztos, és tiszteletet ébresztő, feltétlenül pozitív fogalmunk talán csak nagyon kevés van. Pedig a tehetség legalább

Az Apacsok egyszerre indián- és ügynöktörténet, de nem Amerikából, hanem a magyar közelmúltból, az 1960-as évekből. A valós alapokon nyugvó, a Radnóti Miklós Színház

Ezúttal tényleg nem kell a „barokk” jelzőtől megijedni. A Kamra előadásában ugyanis posztmodern mesejátékot látunk a jósolt végzetet elkerülni kívánó királyról, a

A család az emberi társadalom támasza, a biztos pont, az origó, ahonnan mindenki elindul és ilyen-olyan formában vissza is tér oda. Ha valamire figyel szorgos civilizációnk, akkor

Minél többet tanulmányozzuk történelmünket, annál világosabban látszik, hogy mai politikai és társadalmi helyzetünk nemhogy nem újkeletű, hanem a gulyásleves, a pirospaprika

Lehet, hogy csalódni fog az, aki arra számít, hogy Raymond Chandler krimiklasszikusát, az Elkéstél, Terry! -t valóban bűnügyi történetként viszik színpadra. Zsótér Sándort

A Hargita vadromantikus, székelyek, magyarok, románok lakta vidék, ahol nem sokkal Trianon után a történelmi hátszél nem nagyon kedvez a felnőtté válás apró-cseprő dolgaihoz.

Rögtön két színdarabot is magában hordoz a Nemzeti Színház idei harmadik bemutatója. Zsótér Sándor Makszim Gorkij Vassza Zseleznováját – az 1935-ben készült második

Folyik a pálinka, szól a zene a falu kocsmájában, Kukac uram a fizetésnapi garatra való felöntésben tobzódva húzatja a cigányokkal, gavallérként szórva a pengőket, csak

S valóban, a történet a klasszikus, abban bizony hiba nincsen, Antonio, a kalmár és jó barátja, Bassanio szeretik egymást benne, sőt ez a szeretet már a barátságon is