– mondta távozáskor az egyik néző, a Kamra Kétezerhetvenhét című, három egyfelvonásost tartalmazó, időben igen bőségesre nyúlt előadása után. Ez a kétségtelenül
Sirma, a reménytelenül szerelmes hentesmester a második felvonás jelentős részében egy szívvel a kezében sétálgat fel és alá. Virág helyett ő már csak ilyen praktikus
Egy nappaliba csöppenünk, ahol a fröccsét iszogató apa beszélget feleségével városuk feszült helyzetéről. Közben tizenéves lányuk épp egy kötelezőt olvas. Ekkor hirtelen
Furcsa ambivalencia feszül neki a krónikus lerészegedés állapotának: gyakran azért iszunk – mit iszunk, vedelünk! –, hogy elfelejtsük azt, amit igazán akkor látunk tisztán
Egy tesze-tosza féltaps után a szünetben a sok minden mellett épp azt próbáljuk megfejteni, hogy most vége az előadásnak, vagy csak felvonásközt élünk át. Megállapodunk az