Legalábbis furcsa, ha egy előadásról nem igazán lehet eldönteni, hogy milyen. Mármint nem minőségét tekintve, lehet valami részben jó, részben rossz, nagyon jó vagy nagyon

Kellemes, a csehovi nihilt derűsen felfestő első felvonás ad alapot a bizakvásnak arra nézvést, hogy a Három nővér nem fog átfordulni ordító melodrámába és túldramatizált

Van a színművészetnek egy olyan ága, amely a mindennapokban jószerével észrevehetetlen, annyira hozzátartozik életünkhöz. Ha nem lenne, nagy feltűnést keltene, ha van, nem is

A Pinceszínház Márai Sándor Az igazi című kisregényéből készített, egyfelvonásos előadása a már megszokott, de mindig újat mutató Márai-témákat dolgozza föl, igen

Egy színésznő, tucatnyi karakter, és hatvan bámuló kisiskolás. Az Alice Csodaországban nem a megszokott gyerekszínházi klisék eszköztárának segedelmével fogantatott meg a

Talán az egyetlen téma, amiről senki nem nyilatkozik szívesen, az a halál. Mi történik velünk, ha a testünk már beadta a kulcsot, elrohadt, netán valaki széttrancsírozta? A

Egy független színházi társulás vajon milyen alapon választ magának darabot? Tulajdonképpen nagy luxust engedhetnek meg maguknak: nincsenek kötöttségek, kötelezettségek,

Lila története átlagos, hétköznapi, sőt sablonos. A közeg a tévelygő kamaszok, az érzelmek és a szexualitás hatása alá kerülő tinédzserek világa, a balhé, a bandázás

Ezt kérdezi az egy szál bugyira vetkőzött Arkagyina az általa letepert Trigorintól, miután épp rájuk szakadt a szobaszínház gigantikus félfüggönye. A válasz pedig

1907, Mária utca, Pál utca - ide lépünk be, és ez a tér nagyon is él, a szó többszörös értelmében: gyerekek (fiúk) bandáznak szerte, hegedűszó, beszélgetnek egymással,