A következménynélküliség az, ami Kovács D. Dánielt Brecht-Molière Don Juanjában leginkább foglalkoztatja.

Izgalmas színház ez. Egy csöppet talán túlhajtják, ám még ezen is jól érződik az az elementáris vágy, hogy egy generáció hangját tolmácsolják, amely nem érti, mi ez az őrület, ami körülveszi.

A hatalmat megkaparintók, megöröklők vagy épp közelébe kerülők unos-untig ármánykodnak s bosszút forralnak egymás ellen.

Mert az irodalom elsősorban nem tananyag, hanem elsősegély, lehetőség a túlélésre, mely elszipkáz a valóságtól, hogy azután jobban érthessük azt.

„Lemaródik az idegrendszer” - mondja Sárosdi Lilla, ám nem a szerepei viselik meg ennyire, hanem a jelen valóság.

Hudi László: „A társadalmi környezet letargikus és fásult.”

k2: „Sokan úgy látták, hogy Dörner Györgyöt egyszerűen nem lehet nem leváltani.”