Akkor egyszer csak jön egy szlovákiai aztán most egy romániai színház, és valami okból színpadra visz egy efféle érdemtelenül rossz hírbe került darabot, és kiderül: ez a

Már a felütés sem a szokványos, Stravinszkij A tűzmadár című balettjének egy tempósabb részletére irdatlan energiával hip-hoposan meg brékesen mozognak a táncosok és ez a

Éppen mellém ül le a színházból elkéső két nyanya. Ki vannak glancolva, ahogy egy színházban szokás. Köhögnek, hörögnek, elalszanak, cukorkacsomagolást zizegtetnek. Nem

Hétköznapi, mert ez a kis diákközösség semmiben nem különbözik egy bármelyik másiktól: van benne domináns hím és annak nője, szépfiú, szerény fiú, csúnya lány,

Fesztbaum Béla Kosztolányi-estjében láthatjuk, hogy egy gyermek hogyan válik felnőtté, és hogyan marad mégis nagy gyermek és zseniális művész egy személyben. A szöveg

Dora orvosa hosszú-hosszú monológban fejti ki, hogy a belső hangok milyenek, hogy a sok-sok belül kiabáló hang közül nagyon nehéz megtalálni azt az egyet, ami nem _másé_ hanem

Alvis Hermanis, a rigai Új Színház rendezője, akinek a magyar nézők eddig két, szöveg nélküli munkáját láthatták, A hosszú élet et és A csend hangjai t (mindkettőt a

Woyzeck egy kis városban él feleségével, és nagyon sokat dolgozik. A kisváros koszos, füstös, nyomasztó és élhetetlen. Woyzeck szereti a feleségét, de már régen nem

Sütő András darabjának színre vitele becsülendő és bátor vállalkozásnak nevezhető, amely rendkívül nagy és komoly feladatot ad egy színháznak, hiszen a dráma alapvető

Mindkét réteg megtalálható Szép Ernő komédiájában, ami emiatt legalább olyan keserű, mint amilyen édes, színpadra állítása pedig csak látszólag könnyű feladat. A Magyar