Dönteniük kell, hogy melyikük lesz az aznapi ebéd. De hogyan is ítélhetné ezt meg három egyenlő ember? Abszurd. Mégis ki kell találniuk valamit. Legyen diktatúra és győzzön
Nézőként úgy érezhetjük, hogy meg van kötve a kezünk, mert tudjuk, hogy a valóságnak semmi köze nincs a cselekményhez, a darab csupán egy szubjektív véleményt rág a
Bányai Márton a tipikus, szétszórt, filozófus alkatú tanár, titokban a tanárságból íróvá lépve elő, elkészítette első, római kori tragédiáját. Ahhoz pedig, hogy ez a
Szabó Máté, az előadás rendezője invenciózusan nyúlt az anyaghoz: a kevés díszletelemet jól variálja, két „lovis” sárga tribün van mindösszesen szinte minden
Nyikolaj Ivanovics Trileckij golyókat lökdösve várja, hogy helyet foglaljunk a színpad körüli nézőtéren, hogy aztán elindulhasson a valódi játék. A többiek fokozatosan, a
Az Apostol lelkes konzihallgatók hobbizenekarából profi jazzrock-, majd vérprofi slágeregyüttessé változott az idők folyamán, népszerűségének és elfogadottságának –
Ők a két lengyelül beszélő szegény román, akik, mint kiderül, igazából lengyelül beszélő lengyelek, és valószínűleg gyakorló drogosok, és megtévesztésig hasonlítanak