Közkeletű vélemény, hogy Rejtő Jenő olyan különös színfoltja a (népszerű) magyar irodalomnak, amely jószerével adaptálhatatlan. Szoktuk is sorolni a nyilvánvaló filmes és

Eric Idle, a darab szerzője (és a film 1/6 alkotója) szerencsésen úgy dolgozta fel a mozit, hogy még véletlenül se akarja belőle ugyanazt kihozni, és ez az egyetlen lehetősége

1954. július 4-én míg az amerikaiak vígan ünnepelték függetlenségük 178. évfordulóját, durrogott a pezsgő és boldogan zengtek az utcák, addig a díszbe öltözött magyar

Egy család élete jelenik meg a színpadon. Amerikába emigrált anya, itthon hagyott gyerekek. Néha beszél velük telefonon. Ritkán. Fia depressziós, a lány gátlástanul csalja a

Kemény fizikai összecsapások zajlanak a színpadon: csattan a pofon, puffan a vádli, a térd, a comb a facsúszkán. A nyíltszíni pankráció néha nekifutásból, néha helyből

Béres Ilona, Pavletits Béla, Csernus Mariann
Joseph Kesserling bohózata háborús allegória – lenne, bár nyilván alkalmas az őrült világ bármilyen párhuzamos jelzésére

Mert abból az első felvonásban nincs túl sok köszönet, hogy affektáló, gyerekeket játszó felnőttek csilivili ruhákban kergetik a jampi élet illúzióját, körülbelül annyi

A gyerekekre szabott mozgalmas, színes, ötletvarieté azon kívül, hogy minden pillanatában önfeledten „mesél”, a szó egyfajta posztmodern, lendületes értelmében, még a

A tehetség az egyik legszebb szavunk. Ennyire tiszta, magasztos, és tiszteletet ébresztő, feltétlenül pozitív fogalmunk talán csak nagyon kevés van. Pedig a tehetség legalább

A történet főhősei három kiábrándult és magára hagyatott (megcsalt, szexhiányos, leszbikus) huszonéves, akik egyre inkább gyűlölt, impulzus nélküli életük egyik