Azt hiszik, minden a legnagyobb rendben van a munkájukkal, családjukkal? Vagy épp azt gondolják, hogy nem? Arra gondolnak, hogy csak önök hoznak áldozatot és senki más? Vajon a

Mi van, ha életmentő erkölcsi lózungjainkra épült kártyavárunk leomlik, öncsaló üres frázisaink hamissága kristálytisztán kezd zakatolni a fülünkben, és eltűnik a homok,

A hétköznapi életben „továbbképzésnek” nevezik. A szerencsésebb munkahelyeken jó néhány napig tart valami pofás kis szálloda rideg konferenciatermében, ahol felkészült

Emma és Robert házas, és van két gyerekük, ahogy Jerryéknek is. Jerry és Robert gyerekkori barátok, és a két család is csodásan megvan egymás társaságában. Festeni sem

Dunai Tamás József Attila Minden rendű emberi dolgokhoz című versével kezd, amellyel könnyedén és előre értelmezve vezeti fel az előadást – ez akár még az annyit idézett

Lássuk be: a kötelező olvasmányok „muszáj” voltával vívott csatákból rendszerint a könyvek kerülnek ki vesztesként. Ez a helyzet Jókai Mór A kőszívű ember fiai című

Ha az ezerháromszázas évek sztenderd kulturális keresztmetszeteként Boccaccio Dekameron ját vennénk, akkor nem a sáros kisfalvak földszintes vályogviskóiban robotoló,

Peter Brook alkotói pályafutásának legfrissebb művét tekinthettük meg a gyulai V. Shakespeare Fesztivál műsorában. A Love is my sin – Szerelem a bűnöm című produkcióban a

Vajon mi hordjuk a ruhát, vagy a ruha hord minket? – fogalmazódhat meg a globális trendmánia és a komplexusgyártó celebvilág századában a kérdés, miután kijöttünk egy

Keserűbb, sötétebb, komorabb Pintér Béla mostani előadása, a Párhuzamos óra a megelőzőeknél. Míg a fogalmazás direktebb, élesebb, addig egyes jellegzetes pintérbélás