Legalábbis furcsa, ha egy előadásról nem igazán lehet eldönteni, hogy milyen. Mármint nem minőségét tekintve, lehet valami részben jó, részben rossz, nagyon jó vagy nagyon
Nehéz dologra vállalkozik, aki egy nemzeti klasszikussá és (ami ezzel együtt jár) kötelező olvasmánnyá vált regényt szeretne színpadra állítani. Az idők során rárakódott
A Novák János rendezte és Scherer Péter által játszott Klamm háborúja című osztályterem-színházi előadás, úgy tűnik, szerencsésen hagyományteremtőnek bizonyul.
Színes, szagos, zenés, táncos, „kint”-es, „bent”-es, valóságsós, kamerás, mikrofonos, bule-boxos, monológos, dialógos, evős, ivós, szeretkezős és egyáltalán. Van itt
A legnagyobb szerelem kellős közepén, teljesen váratlanul tud kibukkanni, hogy nincs minden rendben, de kizárólag csak ha már teljesen tarthatatlanok az állapotok, hiszen
Nagyjából harminc éve változás indult be a magyar színházi gondolkodásban – prózai tekintetben –, ahogyan 15-20 éve a táncban, és ahogy az utóbbi tíz évben többek