Generációk egymás mellett beszéléséről, kiüresedett világról, az emberek elállatiasodásáról, az ösztönök felülkerekedéséről akar beszélni Csiszár Imre az Ericsson
Generációk egymás mellett beszéléséről, kiüresedett világról, az emberek elállatiasodásáról, az ösztönök felülkerekedéséről akar beszélni Csiszár Imre az Ericsson
Balázs Zoltán rendezése a komoly felnőttlét erőfitogtatásaival kezdi történetét, ami szép lassan átcsap fogócskába, majd macska-egér játékba, hogy aztán a labda-tojások
Natúr-lírai, ösztönös, vad, heves, kábító, ami a színpadon történik. Egy dobos – egy táncos, egy férfi – egy nő, egy ütem, egy lélegzet, egy pár a színpadon, döbbent
Aztán a darab címe hirtelen értelmet nyer, és a játék váratlanul tragédiába torkollik: egy falubeli fiú öngyilkos lesz, kövekkel a zsebében belegyalogol a folyóba.
Teljesen nyilvánvaló párhuzamot állít fel Podmaniczky Szilárd Beckettre várva című színműve: Vladimir és Estragon vár, csak éppen nem Godot-ra, hanem Beckettre, a két ember
...mert szemüveges kisfiúk vagyunk mindahányan. Vagy voltunk. Vagy leszünk. De mind érezzük magunkban. Legfeljebb elfojtjuk. Megpróbáljuk elrejteni, mert nem jó szembesülni vele:
Igaz, a sztárok életében rengeteg hasonlóságot vélhet felfedezni egy-egy bulvárkutató vagy rajongó, de az Edith Piaf és Marlene Dietrich közötti kapcsolat ennél jóval többet
Kálmán Imre indiai-francia-magyar „egyvelegoperettje”, A Bajadér egy titokban komponistaként működő indiai trónörökös, illetve egy Odette nevű párizsi primadonna szerelme