Peter Brook alkotói pályafutásának legfrissebb művét tekinthettük meg a gyulai V. Shakespeare Fesztivál műsorában. A Love is my sin – Szerelem a bűnöm című produkcióban a

Vajon mi hordjuk a ruhát, vagy a ruha hord minket? – fogalmazódhat meg a globális trendmánia és a komplexusgyártó celebvilág századában a kérdés, miután kijöttünk egy

Keserűbb, sötétebb, komorabb Pintér Béla mostani előadása, a Párhuzamos óra a megelőzőeknél. Míg a fogalmazás direktebb, élesebb, addig egyes jellegzetes pintérbélás

Ezt kérdezi az egy szál bugyira vetkőzött Arkagyina az általa letepert Trigorintól, miután épp rájuk szakadt a szobaszínház gigantikus félfüggönye. A válasz pedig

Megtalálható-e az a pillanat, amikor végérvényesen visszafordíthatatlanná válik, hogy a házaspár nem szereti egymást? Amikortól az együttélés többé nem okoz semmilyen

Brilliáns első, jó második, és nagyszerű harmadik felvonás. Egy vérbeli Molnár Ferenc-vígjáték, a maga jellemzően különc karaktereivel és jellegzetes stílű humorával, no

„Bánom is én” – mondhatta a Nádasdy Ádám által szerencsésen és „kortársszínpadképesre” újrafordított Shakespeare-klasszikus „felújított” címével összhangban

Egy helyszín, gyakorlatilag egyetlen cselekményszál és alig pár nap. Ezek a megállapítások akár illenének egy klasszikus színdarabra is, itt azonban van ám lótás-futás,

Bors néni szürreális, a gyermeki fantáziára komponált varázslatos világában találkozhatunk fakanállal varázsló macskával és repülő cipővel, megmosdathatjuk a Holdat és a

A közönség által valamiért hisztérikusan ünnepelt musical látványvilágában igen sokrétű, s mivel a színpadkép állandó mozgásban van, állandóan újat hoz. Túri