Shakespeare vígjátéka a Budapesti Kamaraszínház feldolgozásában nem is annyira vígjáték, mint inkább egy jól átlátható szerkezetbe csomagolt, fordulatos dráma, egészen az

Az előadás részleteiben is nagyon hatásosan megragadja és átadja a történet miliőjét. A kezdő, irodai jelenetben klaviatúrát püfölő kollegák még beszélgetés közben is

Szilágyi László és Zerkovitz Béla 1926-os művét azon túl, hogy szinte kivétel nélkül minden drámaíró megirigyelhetné, minden rendező színpadi álma is lehetne. Mondhatni

Légy, ami vagy. Talán a legmélyebb közhely valamennyi hasonló mondat közül, amely szinte könyörög a komédiában való kiteljesedésért. Molière, kapván a lehetőségen egy

Jelképes és játékra alkalmat adó krétanégyzet jelképezi a cellát, amelyben Szókratész, a nagy athéni filozófus utolsó éjszakáját tölti. A harmadik kakasszóra kell a

Azt hiszem, sokunknak feláll a szőr a hátán, ha bármilyen kontextusban meghallja a „társadalom” szót, ezt a lényegében megfoghatatlan, és gyakran a szimpla nagyotmondás

"Ezeréves Magyarország" - így hangzik a köszöntés, amely számtalanszor, szinte már-már sulykolásszerűen hangzik el a színpadon. Minden kommunikációs csapdahelyzetből kiút,

Másfél óra alatt egy életet eljátszani. Rendkívüli kihívás. Különösen úgy, ha egy kiemelkedő művész fizikailag és lelkileg egyaránt mozgalmas életéről van szó. Az

Reviczky Gábor ül középen egy széken, és folyamatosan szenved. Ezúttal azonban a szenvedés tényleg vicces tud lenni, Reviczky ugyanis visszafogottan egyensúlyoz a komédia és a

A kortárs színház kísérletező kedvű alakjai, úgy tűnik, elkezdték felfedezni és kipróbálni, hogy milyen új – vagy esetleg elfeledett – eszközök alkalmazhatóak