Sylvester Lévay és Michael Kunze minden patetizmustól mentesen, már-már tabusértésszámba menően közelíti meg a művészi és zsenilét kérdését, amennyiben megfosztja a Nagy

A Magyar Színház Fel is út, le is út című előadása tulajdonképpen egy, a 19. század idején játszódó szalonbohózat. Az alapkonfliktus abból adódik, hogy Bois D’Enghien, a

Azt meg lehet tanulni középiskolában, hogy Szophoklész egy drámaíró zseni volt, és a Thébáról szóló trilógiája mély emberi, hitbéli, és állambéli kérdésekkel

Az alkotókat illetően nem értem, miért futnak olyan fölösleges köröket, hogy megpróbálnak egy konkrét, relatíve logikusan végigvezetett, és némileg rózsaszín ködökbe

1907, Mária utca, Pál utca - ide lépünk be, és ez a tér nagyon is él, a szó többszörös értelmében: gyerekek (fiúk) bandáznak szerte, hegedűszó, beszélgetnek egymással,

Felborult minden. Értékek helyett gépies ítéletek. Érzelmek helyett hierarchia. Párbeszéd helyett pattogó szópárbaj. Figyelem helyett fegyelem. Torzult látszatvilág, amelyből

Történt valamikor a 19. században, hogy ifj. Johann Strauss úgy gondolta, lefesti a háború utáni Ausztria légkörét, és ez 1874-ben, egy önmagából kivetkőző, a problémákat

Könnyed édesség, amely azonban nem egyszerű desszert. Vidám, ötletgazdag, vígjáték, mely önmaga parodizálásán kívül kedvesen tart görbe tükröt a sznob, valóságtól

Ördögi a körforgás. A megözvegyült játékboltos Leopold lánya, Mariann, akit apja a szomszéd Oszkár feleségéül szán, beleszeret a másik szomszéd, a trafikosnő

Az előadás pompásan kettéválasztható a két felvonás mentén. Az elsőben még nagyon nem érezte Michael Kunze, a dalszövegek atyja, hogy mekkora szeletet kíván nézőseregük a