A Trainspotting ot mindenki látta, felesleges elmesélni, de azért mégis. Egy fiatal skót drogélvező, Renton szemszögéből élhetjük végig egy ötfős baráti társaság
Ám sajnos nemcsak a mű aktualitása a kínos, de az interpretáció is. Az egész előadás olyan, mintha kommersz kabaréjeleneteket látnánk zenei betétekkel összekötve. Annak
A kiírt kezdéshez képest negyed órával korábban engedik be a nézőket, akiket a színészek már a nézőtéren ülve várnak. Van aki, beszélget a közönséggel, mások
Aztán... elkezdődik. A fények kialszanak, mindenki szeme a fényes színpadra szegeződik, és megjelenik a tündér. Pogány Judit kedvesen kezd mesélni a tündérek születéséről,
Az alkotókat illetően nem értem, miért futnak olyan fölösleges köröket, hogy megpróbálnak egy konkrét, relatíve logikusan végigvezetett, és némileg rózsaszín ködökbe