Történt valamikor a 19. században, hogy ifj. Johann Strauss úgy gondolta, lefesti a háború utáni Ausztria légkörét, és ez 1874-ben, egy önmagából kivetkőző, a problémákat

Szilágyi László és Zerkovitz Béla 1926-os művét azon túl, hogy szinte kivétel nélkül minden drámaíró megirigyelhetné, minden rendező színpadi álma is lehetne. Mondhatni

Hegedűs D. Géza az Egy csók és más semmi című, a színlap szerint operett műfajú (de talán hívebb lenne a valósághoz a zenés bohózat megjelölés), habkönnyű,

Nehéz dolga van a szerelemmel annak, aki grófnak született és énekesnőt szeret, vagy aki grófnak született és mindenkit szeret, vagy aki grófnak született és azt hiszi, hogy

Sylvester Lévay és Michael Kunze minden patetizmustól mentesen, már-már tabusértésszámba menően közelíti meg a művészi és zsenilét kérdését, amennyiben megfosztja a Nagy