Patkó Éva rendező hangsúlyos stilizáltsággal nyúl a darabhoz. Kisebb-nagyobb piros labdákat szór szét a színpadon, ezek az ülőalkalmatosságként is üzemelő, levegővel telt
A kérdés, érdekessége ellenére, jobbára megválaszolatlan marad, ami nagyrészt Tompa legfelszínesebb formai ötletének, a mobiltelefonok, plazmatévék, kamerák és a tévé
Ahogyan Götz is a körülötte élőket. Neki igazából teljesen mindegy, hogy testvérét, Konrádot, kétszáz papot, vagy húszezer embert kell megölnie ahhoz, hogy pusztíthasson. A
Ugyanis a kérdéseket nem maga az előadás teszi fel, hanem bennünk jönnek létre, végignézve Joshua Slobol darabját, a Gettó t, amelynek a legnagyobb erénye, hogy nem egyszerűen
Csak egy biztos: semmi nem lesz már úgy, mint régen. Ugyanis abból, ami régen volt, semmi nem ismerős. Semmi nem valós. Illúzió volt csupán – férjjel, megpróbáltatásokkal,