Patkó Éva rendező hangsúlyos stilizáltsággal nyúl a darabhoz. Kisebb-nagyobb piros labdákat szór szét a színpadon, ezek az ülőalkalmatosságként is üzemelő, levegővel telt

A kérdés, érdekessége ellenére, jobbára megválaszolatlan marad, ami nagyrészt Tompa legfelszínesebb formai ötletének, a mobiltelefonok, plazmatévék, kamerák és a tévé

Ahogyan Götz is a körülötte élőket. Neki igazából teljesen mindegy, hogy testvérét, Konrádot, kétszáz papot, vagy húszezer embert kell megölnie ahhoz, hogy pusztíthasson. A

A web veszélyeit a téma újdonsága ellenére már sokan sok helyütt feldolgozták, a virtuális valóság kreálta álszemélyiségek fenyegető lehetősége már több filmet és

Nem érdektelen, mert bár minden nagyon amerikai benne, a férfipéldaképnek való görcsös megfelelés már akár hungarikum is lehetne, és áthallásos, mert Stohl András

Matei Vişniec drámájához könnyű megtalálni az előzményeket: némi Ionesco, kicsit több Beckett és Mrożek. Egyszerű, teljesen hétköznapi emberek egy abszurd szituáció

Ugyanis a kérdéseket nem maga az előadás teszi fel, hanem bennünk jönnek létre, végignézve Joshua Slobol darabját, a Gettó t, amelynek a legnagyobb erénye, hogy nem egyszerűen

Mesejátékot láthatunk, egy mesét mutatnak _itt bent_ arról, hogy mi van _ott kint._ Rózsaszál hercegkisasszony száll szembe a gonoszokkal a szegény kis zöldségkereskedők

A Férfi egyetemi tanár, már húsz éve. Ugyanazon a napon rúgják ki, amikor felesége és gyerekei is elhagyják. Vissza kell térnie oda, ahonnan elindult: egy kis faluba, anyja

Csak egy biztos: semmi nem lesz már úgy, mint régen. Ugyanis abból, ami régen volt, semmi nem ismerős. Semmi nem valós. Illúzió volt csupán – férjjel, megpróbáltatásokkal,