Ha most elképzeljük magunk elé a Nemzeti Színház néző- és színpadterét, akkor megjelenik előttünk egy olyan doboz, mely az évek során sehogyan se tudta bebizonyítani, hogy

Idei harmadik bemutatóját tartotta a Katona József Színház. Ezúttal Ödön von Horváth egy századelejei (1929) darabját vitte színpadra Ascher Tamás. Egy tartalmasan

A gyilkosság - különösen a szülőgyilkosság - nem mindennapi dolog, szerencsére ritkán (vagy soha) nem történik ilyesmi az ember környezetében. Azonban mindennap olvashatunk a

Lassan kibontakozó, fülledt hangulatú krimi, abszurd pszichothrillerrel vegyítve. Valahogy így lehetne összefoglalni Ingmar Bergman Rítus című drámáját, ami a Radnóti

„A házak falaira(iraira)
Puskát rajzoltam,
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban”
(Lovasi András: Forradalmár)

1989 valóban rendkívüli év volt: megszűnt a

Erről a kettőről, úgy tűnik, főként a ripacséria jutott a Magyar Színház társulata, és Csiszár Imre rendező eszébe. Ami persze nem baj. Máson is elkezdtek gondolkodni,

Hamarosan...

Thomas Vinterberg Születésnap (Festen - Dogme 1) című filmje a kortárs filmtörténet és filmelmélet egyik mérföldköve: a dán dogmaként (esetleg Dogma95-ként) ismert, Lars von

Vidovszky György egy, a délutánjait egy londoni csatorna partján töltő gyerek, Billy életén keresztül mutatja meg azt a kilátástalan harcot, amit a gyerekek egymással és

Hamvai Kornél óceánjáró kirándulása a Földközi-tengertől Ausztráliáig, Kelet-Európa szívéből indulva, nyugatra tartva ragadja meg annak a bizonyos negyvenegynéhány éves