Az egyik alapvető gond, ami nagyjából két mondat után nyilvánvalóvá válik, hogy Molnár Ferenc szövege felett eljárt az idő.

"Fiatal vagyok, mikor vállaljak sok feladatot, ha nem most?"

A kettős:játék egyik különlegessége, hogy a cselekmény szinte végig a virtuális világban játszódik. A színészek chateléseket, profilokat és avatárokat jelenítenek meg a színpadon.

A rendező egy az egyben O'Neill életére olvasta rá a drámát, és elfeledkezett arról, hogy ez a dráma nem csak egy napló, hanem a szerzőtől függetlenül élő és működő alkotás.

Hogy az üzenet nem volt letisztázva az alkotók fejében vagy a közvetítés volt túl összetett, azt nehéz megállapítani.

Valló Péter rendezése, ha nem is elemi erővel, de hitelesen mutatja be, hogyan fut gallyra minden objektivitásra törekvő kísérlet, ha életről és halálról van szó.

A színházi nevelés létezéséről általában még a színházi szakemberek sem tudnak.

A mobiltelefonok, Lady Gaga és a kávéautomata szinte teljesen észrevétlenül és hitelesen hozza közelebb hozzánk Feydeau több mint százéves szövegét.

Az előadás az akciódús fantasy filmeken és posztmodern ironizáláson felnőtt, huszonéves generáció őszinte önkifejezése.

Hangsúlyos és lényeges, hogy ugyanaz a szöveg hogyan szűrődik át a három színész különböző korú és alkatú testén.