Kultúrbrigád: „Az állami színházak teljes értékű versenytársaink, miközben velünk ellentétben sok tíz-, vagy éppen százmillió forintos támogatást kapnak.”

A Dada Cabaret eltalálja a mértéktelenség mértékét.

Kiss Csaba egy Bergman-filmet rendezett a Nemzetiben.

„Félelmetes élmény egy élő szimfonikus zenekarra táncolni.”

Ha lassan esik is le, mégpedig szándékoltan lassan, az előadás egészen pontosan gondol valamit a csehovi világról is és a miénkről is. Mármint azon túl, hogy a kettő ugyanaz.

Két harminc év körüli, csinos, sőt egyenesen decens nő közötti beszélgetésbe szaladtam bele a Nyugati pályaudvarnál szombaton, dél körül. „De legalább a Kamarás Iván segge látszott” – mondta egyikük. 

Lucy Prebble története nem csupán helyszínében laboratóriumi, a karakterek viszonyaiban is van valamiféle víztiszta sterilitás.

Lesznek kritikák, cikkek az Újszínházról, vagy folytatódik a csend - most, hogy jelentős számú pályamű ellenére a Főváros ismét Dörner Györgyöt nevezte ki a színház élére? Kulturális újságok szerkesztőit kérdeztük.

Szűcs Katalin Ágnes: „Helyzetbe szeretnék hozni másokat, ahogy ezt világéletemben tettem, akár főszerkesztőként, tanárként, akár dramaturgként vagy éppen fesztiválszervezőként.”

Nagy Zoltán koreográfiája szinte minden fogódzóról lemond, amiben táncelőadásokon előszeretettel meg szoktunk és tudunk kapaszkodni.