Ez a narrátor az elején azzal a gúnyos formában közismertté vált pszichológusi fordulattal kezdi, hogy „Akarsz róla beszélni?”, amelyre egy koporsóból kiszóló lány
Ez a narrátor az elején azzal a gúnyos formában közismertté vált pszichológusi fordulattal kezdi, hogy „Akarsz róla beszélni?”, amelyre egy koporsóból kiszóló lány
A múltkor Arthur Miller kapcsán oda jutottunk, hogy a patetikum megöli a színházat, ennek bizonyításához lehet, hogy elég csak felidézni néhány emléket „Thália
Shivak Shurmannak, a darab hősének hamarosan gyermeke születik. Épp ideje beszerezni a bababútort, felkeresi hát a Furnitur céget, csakúgy, mintha mi az Ikeába mennénk. Azonban a
Balog József rendező ugyanis valóban az örökkévalóságot hívja a színpadra szűk egy óra erejéig, s benne a nőt, mint az örök anyagnak életet adó élő szövetet. Albert
Vidovszky György ezt a technikát választotta annak idején az Iskola a határon című Ottlik-regény Bárka-beli előadásánál, s ezt választja a Fanny és Alexander című
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában egy Anna Frank naplójából készült előadást bemutatni már-már hatásvadászat – gondolhatnánk. Csakhogy az előadás nem Anna Frank
Princeton, egy frissen diplomázott, huszonnégy éves (_természetesen_ munkanélküli) srác, hátrányos anyagi helyzetét szem előtt tartva, kivesz egy lakást az Avenue Q-n, ahol