Akkor egyszer csak jön egy szlovákiai aztán most egy romániai színház, és valami okból színpadra visz egy efféle érdemtelenül rossz hírbe került darabot, és kiderül: ez a
Akkor egyszer csak jön egy szlovákiai aztán most egy romániai színház, és valami okból színpadra visz egy efféle érdemtelenül rossz hírbe került darabot, és kiderül: ez a
Már a felütés sem a szokványos, Stravinszkij A tűzmadár című balettjének egy tempósabb részletére irdatlan energiával hip-hoposan meg brékesen mozognak a táncosok és ez a
Éppen mellém ül le a színházból elkéső két nyanya. Ki vannak glancolva, ahogy egy színházban szokás. Köhögnek, hörögnek, elalszanak, cukorkacsomagolást zizegtetnek. Nem
Dora orvosa hosszú-hosszú monológban fejti ki, hogy a belső hangok milyenek, hogy a sok-sok belül kiabáló hang közül nagyon nehéz megtalálni azt az egyet, ami nem _másé_ hanem
Alvis Hermanis, a rigai Új Színház rendezője, akinek a magyar nézők eddig két, szöveg nélküli munkáját láthatták, A hosszú élet et és A csend hangjai t (mindkettőt a
Woyzeck egy kis városban él feleségével, és nagyon sokat dolgozik. A kisváros koszos, füstös, nyomasztó és élhetetlen. Woyzeck szereti a feleségét, de már régen nem