Alceste, ha felkötik is, a saját igazát fogja mondani, nem valami vehemens elkötelezettségből, hanem mert egyszerűen ilyen a szervezete. Pechére viszont bár környezetében

Csehov Ványa bácsi jának alcímét főcímmé kinevezni talán mindössze arra volt jó, hogy az ironikus hangvétel már a szórólapon deklarált legyen. A kicsinyes szereplők

Nem, nem 1950-ben vagyunk (legfeljebb a történet szerint), hanem 2011-ben, a Győri Nemzeti Színházban, az Állami Áruház című, "retro-operettnek" kinevezett műfajú zenés

Egymástól nagyon különböző embereket összezárnak egy fémdobozba - a vörös fény, az éles szirénahang, amivel kezdetét veszi a produkció, valami elég veszélyes

A címben említett albérlő ugyanis tényleg az asztal alatt lakik, valahol Franciaországban, egy igen szemrevaló, fiatal, egyedülálló nőnél, és serényen készíti feltűnően

Merthogy valami történetszerű ugyan zajlik a színpadon, egy szürreállal átitatott magyar családi kisreál, a maga életképtelen abszurditásával, de hogy ebben semmi kohézió

Nagyon kevés az az eset, amikor két szék között a pad alá esünk, vagyis egyik kategóriába sem passzintható az előadás. Szabó Máté Havanna című drámája, a szerző

Két megoldás kínálkozik az évad utolsó bemutatójára vonatkozóan: lemenni kutyába (recept: bombabiztos zenés vígjáték, tévékomédia színháznak álcázva, sikamlós

Az ösztönlény drabális szörny-megszállót ünnepelve húzzák a zászlót a magyar katonák, s könnycseppet morzsolva, lelkes-naivan éneklik a Szép vagy, gyönyörű vagy,

Három nő egyszer csak elhatározza: nincs tovább! Az egyetlen megoldás a válás! (Igazából csak kettő dönt így, de a taximegállóban meggyőzhetőnek mutatkozik a harmadik is.)