De nem ragad. A tomboló szabadságvágy ellentmondásos fertőjéből a diktatúra klausztrofób levegője felé menetelve szinte észre sem vesszük, hogy egyszer csak Hitler buzdít

A két szálon haladó történet szereplőit a színészek olyan lendülettel és energiával bontják ki, hogy az minden mozdulatában szórakoztató és sodró. Nincs az az

Interaktív előadás - hangzanak Bálint András kezdőszavai -, de jelen esetben ez azt jelenti, hogy ő beszél, mi pedig csöndben figyelünk. Olyan párbeszéd, ahol a néző

A jelentek hol a dalokra rímelő szabad asszociációkból, hol a dalok közé ékelt Rimbaud-versektől, levelektől való elvonatkoztatott gondolatkísérletekből, hol a dalszövegek

Funtek Frigyes Equus -rendezése két székkel és néhány szalmabálával műveli elő a pályát, s ebbe a minimál tárgyi berendezésű, vakítón világított fehér térbe lép

Érdekes intró előzi meg mindezt. Végvári Tamás mint David Attenborough földi helytartója szólal meg a hangszóróból, és rövid ismeretterjesztő blokkban meséli el - a

És ez a hiszen ma már az igazi kérdés, hiszen ma már tényleg semmi nincs úgy, ahogyan akkor volt, ma már ritkaság az arisztokrácián belüli kényszerházasság (mármint

Pedig a felütés érdekes, és az első felvonásnak vannak kifejezetten szellemes pillanatai, jó mondatai, meghaladva az előadások sokévi átlagát. Itt ismerjük meg hőseinket, a

Tényleg nem kell semmi bonyolultra gondolni, sőt egyáltalán nem kell gondolni semmit, hiszen ez az előadás a szöveg szintjén marad: éppen annyi, amennyit Karol Wojtyła - akiről

Álmodozni, meg hibáztatni fűt-fát, parttalanul szájat tépni, és jelentőségtejesen töprengeni azon, hogy mit hogyan _kellene_ csinálni, tulajdonképpen nem más, mint minden