Az Apacsok egyszerre indián- és ügynöktörténet, de nem Amerikából, hanem a magyar közelmúltból, az 1960-as évekből. A valós alapokon nyugvó, a Radnóti Miklós Színház

Rusznyák Gábor a kecskeméti színház társulatával egy rendkívül érdekes próbálkozásba fogott a Szentivánéji álom kapcsán. A rendező megpróbálta többszörös színházi

Baksa Imre
Bár Charles távoztával mintha kezdetét venni a történet, a tempó nem igazán gyorsul fel, pedig az események szaporábban sorjáznak: Cathy terhessége, majd a

Mel elveszti az állását, miközben folytonos konfliktusban áll a szomszédok egy részével (ne háromemeletes bérházra, hanem sokemeletes lakáskomplexumra tessék gondolni, máris

Ötletesen és kidolgozottan igénytelen díszlet fogad minket: a látkép minden elemében, afféle minimálrealista módon, a (poszt)szocializmus apró jellegzetességeit jeleníti meg.

Szabó Magda regényéből a veszprémi színházban Bereményi Géza készített egy örök emberi problémákat és kérdéseket megfogalmazó és megmutató, valóban elképesztő

Lars von Trier ebben a drámájában (hiszen a film is sokkal inkább színházi, mint mozgóképi nyelven készült) is a közösség és az egyén viszonyát boncolgatja, egy

Én önmagam akarok lenni. És ehhez a legjobb út, hogy ne legyek önmagam.
Ilyesmi bölcsességekkel élnek a Bifidus essensis, avagy tűsarkon a téboly című előadás – nehéz azt

A poklot poklát megjárni Sopsits Árpádnál nem lehet csak úgy, nála alaposan miszlikbe kell aprítani mindent, amiben megcsillanhat a túlélés reménye. Ez a látkép nem vízió,

Békategóriás eszközöket alkalmazó stílusparódia a „Ne ölj!” parancs által ihletett, most a végzős egyetemi osztály, valamint Alföldi Róbert által színpadra állított