Egy tesze-tosza féltaps után a szünetben a sok minden mellett épp azt próbáljuk megfejteni, hogy most vége az előadásnak, vagy csak felvonásközt élünk át. Megállapodunk az

A Budapesti Kamaraszínház „kultúragyárának” gépsorairól ismét egy olyan termék került le, mely egyértelműen a mennyiség növelését szolgálja a minőség rovására. A

Verdi zenéje adott, és ez már plusz pont. Az Aida margitszigeti bemutatóján kapunk hozzá még fergeteges hangokat, egy kellemes rendezést, igényes játékot, no meg egy pár

A szerelemről évszázadok alatt kiizzadott bölcs mondások egyike sem említi meg a legmélyebb ösztönökből kibuggyanó, színtisztán hormonvezérelt, testnedvektől iszamós, a

Egy angol férfi. Egy magyar nő. És egy szék. Történetek, érzések és játék. Kísérlet a Merlinben, ami vállalja is, hogy az. De mégis kivel, mivel? A nézővel, a

Az előadás elején az ötletes forgószínpadon befordul a nézőtérre egy ágyikó, egy éjjeli szekrény, egy zöld pizsamás kisfiú és egy plüss-Süsü. Gergő előveszi a

Egyfajta posztmodern kirohanás a formai konvenciók és a tömegemberkultusz ellen, amely az individuumot szüntelen fojtogatja és olyan kétségbeesett válaszokra készteti, mint akár

A Diótörő története talán mindannyiunk számára jól ismert: egy karácsony-este történéseit követhetjük nyomon a Stahlbaum család otthonában. De lehetne akár ez a Szabó,

Morus Tamás története bár a reformáció korában játszódik, mégis egyetemes példával bír a világtörténelemben, és mindennapi életünkben is. Élete során sok lépcsőfokot

...mert szemüveges kisfiúk vagyunk mindahányan. Vagy voltunk. Vagy leszünk. De mind érezzük magunkban. Legfeljebb elfojtjuk. Megpróbáljuk elrejteni, mert nem jó szembesülni vele: