Rideg Sándor Indul a bakterház című műve talán sokkal kevesebbeknek mondana valamit, ha a számtalan színházi feldolgozás mellé nem készült volna el Mihályfy Sándor '79-ben
Márai Sándor munkásságáról nem feltétlenül a humor ugrik be első blikkre az embernek, ám az kétségtelen, hogy sok, a világot értő szemmel figyelő művészhez hasonlóan ő
Generációk egymás mellett beszéléséről, kiüresedett világról, az emberek elállatiasodásáról, az ösztönök felülkerekedéséről akar beszélni Csiszár Imre az Ericsson
Balázs Zoltán rendezése a komoly felnőttlét erőfitogtatásaival kezdi történetét, ami szép lassan átcsap fogócskába, majd macska-egér játékba, hogy aztán a labda-tojások
Natúr-lírai, ösztönös, vad, heves, kábító, ami a színpadon történik. Egy dobos – egy táncos, egy férfi – egy nő, egy ütem, egy lélegzet, egy pár a színpadon, döbbent
Aztán a darab címe hirtelen értelmet nyer, és a játék váratlanul tragédiába torkollik: egy falubeli fiú öngyilkos lesz, kövekkel a zsebében belegyalogol a folyóba.
Teljesen nyilvánvaló párhuzamot állít fel Podmaniczky Szilárd Beckettre várva című színműve: Vladimir és Estragon vár, csak éppen nem Godot-ra, hanem Beckettre, a két ember
Vodkával, vermuttal és gépolajjal átitatott delíriumos létballada a Stúdió „K” Hű, de messze van Petuski! című előadása, amelynek edzett, hithű és kizökkenthetetlen