Sirma, a reménytelenül szerelmes hentesmester a második felvonás jelentős részében egy szívvel a kezében sétálgat fel és alá. Virág helyett ő már csak ilyen praktikus

A Fischer Ádám célzatos és koncepcionális szándéka mentén létrejövő A kékszakállú herceg vára című előadás nem kevesebbre vállalkozik, minthogy Hartmut Schörghofer nem

Egy tesze-tosza féltaps után a szünetben a sok minden mellett épp azt próbáljuk megfejteni, hogy most vége az előadásnak, vagy csak felvonásközt élünk át. Megállapodunk az

A Budapesti Kamaraszínház „kultúragyárának” gépsorairól ismét egy olyan termék került le, mely egyértelműen a mennyiség növelését szolgálja a minőség rovására. A

Verdi zenéje adott, és ez már plusz pont. Az Aida margitszigeti bemutatóján kapunk hozzá még fergeteges hangokat, egy kellemes rendezést, igényes játékot, no meg egy pár

Bálint András rendező nem az ismeretlenre való rácsodálkozás tisztaságával nyúlt az Asztalizené hez, hiszen színházában, a Radnótiban már bemutatták Térey drámaremekét.

Azért nemigen lehet kárhoztatni Goldonit, hogy romantikus-szerelmes vásári szórakoztató komédiának írta meg a Chioggiai csetepaté t, az viszont tárgya lehet a kárhoztatásnak,

Precízen kidolgozott jellemek, parádés színészi játék és szellemes szövegfolyam fogadja azokat a szórakozni vágyókat, akik délutáni vagy esti programként a Gárdonyi

Egy méhkaptár, két „csavargószatyor”, tele kacatokkal, amik már senkinek sem kellettek, egy szemeteskuka, egy kabát és néhány kartonpapír. A díszlet- és jelmeztervezőnek,

„Az egyik fél fél, a másik nem egész / így az egész is fél, és a feleknek nehéz. / De boldog, hogy fél, mert így már félig egész, / de rettegve fél, mert ez egészen